A rendbontás ára

Enci tehetetlen dühében a földre ejtette Bálint telefonját; a kijelző berepedt, de a kórházi lelet képe még így is halványan világított a poros kövön. Bálint némán, védekezően emelte fel a kezét, de a lány elfordult tőle, egyenesen a folyosó homályos sarka felé hátrálva, ahol a hideg falnak támaszkodott.
Fekete Zoltán eközben, mintha a kilakoltatás réme elől a bürokrácia merev falai mögé akarna menekülni, hisztérikus léptekkel indult meg a gangon. A katasztrófavédők még a földszinten egyeztettek a tűzoltókkal, amikor a közös képviselő meglátta Székely Ricsi lépcsőfordulóban hagyott, csempészett öblítőkkel és csokoládéval teli kartondobozait. Remegő kézzel rántotta elő zsebéből az élénksárga figyelmeztető cédulákat.
– Rendbontás! Ez közvetlen szabályszegés! A menekülési útvonal szabadon tartása hatósági előírás! – kiáltotta rekedten, miközben dühödten ragasztotta a matricát a dobozokra, teljesen figyelmen kívül hagyva a lakók kétségbeesett tekintetét.
A félig nyitott ajtó mögül Várkonyi Gábor paranoiásan leste a folyosói jelenetet, attól rettegve, hogy a hatóságok az ő ajtaján is dörömbölni fognak a tegnap esti dolgok miatt. A lépcsőfordulóban Dr. Bordás András próbálta csitítani a kedélyeket, kezében egy megsárgult műszaki füzettel:
– Uraim, az ellenállás és az áramerősség aránya tiszta matematika! R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene! Ha Tesla váltóáramát megfelelően osztanánk el, nincs az a hatóság, ami lekapcsolhatna minket! – magyarázta bizakodva. Nem messze tőle a kisemmizett ex-légiós is feszülten figyelt; a káosz közepette végre reményt látott arra, hogy a ház feletti hatalmi harc átrendeződik.