A régi fénykép ereje

Bálint ökölcsapása süketen visszhangzott a bezárt ajtón. A szavak, melyeket Dr. Szabó a falakon keresztül súgott, most is a fülében csengtek. Balog Henrik. Pénz. Enci. Miriék csemegéje. A fullasztó háló egyre szorosabbra fonódott körülötte. Elfordult az ajtótól, a kétségbeesés szorítása a torkában. Lábai alatt a szuterénből érkező nyikorgás és a szag éppúgy szorongatta, mint a félelem. A folyosón állók – Dániel, Zsófia, Bordás doktor, Marietta – feszült csendben figyelték, ahogy Bálint tekintete elhomályosodik.
Ekkor egy új figura lépett be a feszült légkörbe. Bezeredi Melinda, Erzsi mama nevelt lánya, Bálint gyermekkori társa. Arcán enyhe fáradtság ült, de tekintete céltudatos volt. Egy régi, fakó fényképet szorongatott a kezében, ahogy Erzsi néni lakásának ajtaja felé tartott. Melinda megjelenése, mint egy hirtelen, idegen dallam, megtörte a folyosó néma drámáját. Szilágyi Marika, aki a sarokból, a boltja bejáratától figyelte az eseményeket, azonnal kiszúrta a képet. Szeme felcsillant.
„Nahát, Melinda! Miféle régiséget hoztál?” – kérdezte Marika, hangja ártatlannak álcázva a benne rejlő kíváncsiságot. Melinda tétován megállt, és kinyújtotta a képet. Rajta Erzsi mama, az Öreg Bezerédi, Melinda, Enci és Bálint látszottak, mindannyian még gyermekként, egy gondtalanabb időből. Marika alaposan szemügyre vette a fényképet, miközben tekintete Bálinton állapodott meg, aki még mindig a rendelő ajtaja felé bámult. A régi emlékek, a titkok súlya, és a jelen feszültsége összekeveredett a levegőben.
A lépcsőház túlsó végén, épp amikor Máté hazafelé tartott, egy pillanatra keresztezte útját a postás. Egy hivatalos boríték cserélt gazdát, banki követelésről árulkodó pecséttel. Dr. Balog Henrik, aki épp a 10-es lakás ajtaja előtt állt, mintha csak véletlenül pillantott volna a jelenetre, de arca rezdületlen maradt. Melinda kezében a fényképpel, Marika szeme a folyosón, és a szuterénből érkező egyre erősödő szag. A ház élete, a titkok és a fenyegetések egyre jobban összefonódtak.