A pincei zárlat

A járőrök megelégelve Fekete úr kioktató fellépését, határozott léptekkel indultak lefelé a szuterén felé, ahonnan a csőtörés egyenletes, baljós csobogása visszhangzott a sötét lépcsőházban. Molnár Máté a harmadik emeleti korlát árnyékába húzódva, hideg verejtékkel a homlokán figyelte a lefelé pásztázó fénysugarakat. A tegnap esti titok – a sötétben átadott gyanús csomag és a lépcsőházi fojtott szavak – emléke égetően nehezedett rá; ha a rendőrök az alagsori tárolókat is átvizsgálják a vízszivárgás miatt, minden napvilágra kerülhet.
A szuterén bejáratánál Székely Ricsi lépett ki a homályból, kezében egy nagy teljesítményű akku-reflektorral. A csempész kereskedő arca sápadt volt a lámpa éles fényében: a csomagtartójában elrejtett áruk és a tegnapi titkos megállapodás nyomai közvetlen veszélybe kerültek. Ricsi próbálta elállni a szűk átjárót.
– Biztos úr, a pinceajtó zárva van, a kulcs Lugosi úrnál található, nem érdemes lemenni! – dadogta idegesen, de Fekete Zoltán már mellé lépett, és határozottan rászegezte a lámpáját a szuterén 2. előtti halomra.
– Félre az útból, Székely! A főcsapot azonnal el kell zárni, a hatósági intézkedést pedig tilos akadályozni – dörrent Fekete úr. A pince mélyéből ekkor egy nehéz fém tárgy koppanása hallatszott, ami végleg felkeltette a rendőrök gyanúját.