A nyomáskülönbség elve

Balog Henrik egyetlen másodpercre megingott, de rögtön visszanyerte hűvös maszkját. A zsebéből kihúzott egy hivatalosnak tűnő, pecsétes iratot, és Fekete Zoltán felé nyújtotta.
– A katasztrófavédelem határozata egyértelmű. Ha a gázcsapot nem zárjuk le azonnal, harminc percen belül kiürítik az egész tömböt. A borítékokról ráérnek pletykálni a kilakoltatás után! – csattant fel az ügyvéd, megpróbálva visszaszerezni az irányítást.
A lépcsőház fojtogató csöndjét ekkor a nyikorgó korlát hangja törte meg. Dr. Bordás András lépett elő a félemeleti homályból, kopott kardigánjában, kezében egy műszerrel.
– R = U/I, ügyvéd úr, ezt még a legrosszabb diákjaim is tudták! De maga még a gáznyomást sem tudja megkülönböztetni egy olcsó blöfftől! – dörgött az öreg professzor hangja a fordulóban. – A nyomás teljesen stabil a fővezetékben. Amit maga életveszélynek nevez, az nem műszaki hiba, hanem egy szándékosan elzárt szakaszolócsap. Magát látták a szuterénnél!
A házban ritkán látott tisztánlátás pillanata volt ez. Fekete Zoltán elhűlve jegyezte fel a hallottakat, miközben Bálint – kihasználva a felbolydulást – határozottan a postaládákhoz lépett. Kulcsa megcsikordult a zában, és a barna boríték sarka már ki is bukkant a fém mögül. Enci fojtott levegővel figyelte a mozdulatot, miközben Balog Henrik arca végképp elsápadt.