A Miri Csemege friss illata

A földszinti kisbolt cégérén még megszáradni sem volt ideje a friss festéknek, a Miri Csemege felirat máris új korszakot hirdetett a Vászoly utca 6. földszintjén. Ida feszülten rendezgette a polcokon Szabó Andrea még meleg, illatos kovászos kenyereit, kíméletlenül kiszorítva a pult alól a korábbi csempészett portékát. A megváltozott szabályok miatt Székely Ricsi a bejáratnál toporgott: a megszokott pimasz magabiztossága odalett, most riadtan, szorongva méregette a tisztára söpört rekeszeket. Tisztában volt vele, hogy ha talpon akar maradni, kénytelen lesz végleg felhagyni a csomagtartóból való bizniszeléssel, és beállni a legális logisztika mögé.
A pult mellett a hétéves Miri gyerekes lelkesedéssel videózta a friss péksüteményeket, fütyülve a házat fojtogató feszültségekre. Amíg Ida a számlákba temetkezett, a kislány észrevétlenül elcsente a legfinomabb pogácsát, és kislisszolt a bolt mögötti folyosóra. Léptei szinte hangtalanul verték fel a szuterén nyirkos, sötét lépcsőfokait.
Odafent, az első emeleti félhomályban Várkonyi Gábor dühösen, szűk szemekkel figyelte a mozgolódást a résnyire nyitott ajtó mögül, miközben a lépcsőház falain átütött a bujkáló feszültség. Odalent, a salétromos pincerészben, a halványan szivárgó gáz és a hideg beton szorításában a kisemmizett ex-légiós ült magányosan a sötétben. Amikor a kislány leért hozzá a meleg étellel, a katona komor arca egy pillanatra megenyhült: a föld alatti homályban Miri jelentette az egyetlen védelmet és kapocsot a külvilághoz.