A mérgezett aura

Miközben a lenti szinteken a férfiak halk szavakkal és hideg számításokkal feszültek egymásnak, a negyedik emeleti folyosón fojtogató, gyógynövényes illat kezdett terjengeni. Bartha Zsófia, a kilences lakás fehér ruhás jógaoktatója ismét fehér zsályával járta körbe a szobáját. Zsófi szentül hitte, hogy a Vászoly utca 6. nem csupán egy omladozó, nyolcvanas évekbeli téglaépület, hanem egy súlyosan beteg szervezet, amelynek auráját mérgezi a lakók kollektív szorongása. Érezte a falakon átszivárgó dühöt, és legfőképpen a fiatalokból – a hitellel küzdő Biankából és Mátéból – áradó kétségbeesést, ami már-már fizikai fájdalmat okozott neki.
A meditációját halk, de sürgető kopogás törte meg. Szabó Andrea állt az ajtóban, kezében egy üres ételhordóval, de a mindig mosolygós, túlbuzgó arca mögött most mély rémület bujkált. „Zsófika, drágám, muszáj bejönnöm egy percre, különben megőrülök odalent” – suttogta, és szinte menekülve lépett be a füstös lakásba. Andrea pontosan érezte a férje, Gábor körüli jeges feszültséget és a fenyegető anyagi csődöt, de ahelyett, hogy szembenézett volna vele, Zsófi kristályai és füstölői között keresett spirituális menedéket, remélve, hogy a misztikus béke eltakarja a valóságot.
A törékeny nyugalmat azonban durva, ritmikus dörömbölés zúzta szét a bejárati ajtón. „Azonnal oltsa el azt a büdös máglyát, maga sarlatán!” – harsogta Erzsi néni rekedtes hangja a folyosóról. A ház hetvenkét éves, önjelölt rendőre már a harmadik feljelentő levelet fogalmazta meg Fekete Zoltánnak, a közös képviselőnek, azt állítva, hogy Zsófia boszorkány-szertartásai közvetlen tűzveszélyt jelentenek a lakóközösségre, és a bűz elviselhetetlenné teszi a lépcsőházat.
A szemközti ajtóból Marietta, a csendes vegyészhallgató lány fáradtan figyelte a jelenetet. Pontosan látta az anyja, Lívia gyógyszeres dobozainak fogyását, és tudta, mekkora teher nyomja a saját vállát a tandíj miatt. Marietta mély együttérzéssel nézett a sarokba szorított Zsófira és a zokogás határán álló Andreára. Ebben a házban a fiatalok – Marietta, Bianka és a szobájába zárkózó Lili – mindannyian az idősebb generációk elfojtott drámáinak és anyagi csődjének a fojtogató füstjét lélegezték be, és mindennél jobban vágytak egy tiszta, élhetőbb levegőre.