A Láthatatlan Kötél

A rendőrök az első emeleti fordulóban szétoszlottak, lépéseik visszhangoztak a falak között, rendet vágva a feszült csendbe. Székely Ricsi már a hátsó lépcsőház kijáratánál járt, amikor egy határozott hang parancsolta: „Maradjon mindenki a helyén!” Ricsi teste megmerevedett, szeme a menekülési útra tapadt, egy rejtett kétségbeesés jeleként.
Dr. Balog Henrik rideg nyugalma nem ingott meg, még ahogy a rendőrök közelebb értek, is megőrizte higgadtságát. Máté, Biankát szorosan maga mellett tartva, feszülten figyelte a hatóságok mozgását, miközben Balog szavait hallgatta. „A pénz fontos. Főleg most, a káosz idején. A hatóságok pedig… mindig találnak fogást.” Balog arcán villanásnyi elégedettség, Máté sápadtan bólintott.
Erzsi néni, mintha új erőt merített volna a rendőrök jelenlétéből, még közelebb húzódott Bálint mellé. A barna boríték súlya, mint kimondatlan fenyegetés, ott lebegett a levegőben. A Miri eltűnése miatti lincshangulat elterelődött, de Erzsi néni tekintete minden szónál ékesebben jelezte Bálintnak, hogy a zsarolás továbbra is él. Bálint érezte a hideget, a rendőrök és Erzsi néni kettős nyomása fojtogatta.
Dániel izzadtan szorította telefonját, mely mintha még mindig az „nem maradt észrevétlen” üzenetet visszhangozta volna. A rendőrök, a titok, a vibráló készülék… minden nyomasztó bizonyossággá olvadt össze. Vajon érte jöttek? A folyosón egy rendőr megállt, végigpásztázta a lakókat, majd elindult az egyik ajtó felé. A célpont ismeretlen volt, de a feszültség láthatatlanul feszült a lakók között. Ki lesz a következő, akinek a titka a felszínre kerül?