A kritikus ellenállás

Balog Henrik fagyos arca egyetlen pillanat alatt visszanyerte megszokott, maszkférfias rezzenéstelenségét. Nem válaszolt Erzsi néninek, csupán egy kimért, nehéz lépéssel kikerülte a virágos otthonkás öregasszonyt, és egyenesen a rendelő kárpitozott ajtajához lépett. Rátette a kezét a nehéz rézkilincsre; a zárszerkezet tompa, makacs kattanással ellenállt.
– Doktor úr! – emelte meg a hangját Balog, jéghideg baritonja bezengett az egész lépcsőházba. – Pontosan három percet adok, hogy kinyissa az ajtót. Ha nem teszi meg, a tegnapi lakossági bejelentésre hivatkozva azonnali hatósági zárfeltörést és kényszerintézkedést rendelek el. A végrehajtási végzés a mappámban van.
A rendelő mélyéből fojtott, kétségbeesett morajlás és pirulásüvegek csörrenése szűrődött ki. Szabó doktor odabent remegő kézzel kapkodhatott, miközben Erika elfojtott sírása is kiszökött a résen.
Ekkor a szomszédos ajtó nyikordult meg, és Dr. Bordás András lépett ki a fordulóba, orrán feljebb tolva vastag keretes szemüvegét. Az idős mérnök-tanár végigmérte a folyosón állókat, éles, analitikus pillantásával szinte röntgenképként vágva át a dermedt csendet.
– Micsoda túltelített reakciótér – jegyezte meg Bordás szárazon, miközben tekintete a földön heverő, eldobott pirulalevélre tévedt, amely a Lívia által szerzett erős szedatívumok maradványa volt. – A gázok összenyomhatók a tartályban, kedves Bálint, de az emberi félelem nem követi a Boyle–Mariotte-törvényt. Egy ponton túl elkerülhetetlen a robbanás. Különösen, ha a rendszerben illegális kémiai vegyületek keringnek.
Bálint torka kiszáradt. Tudta, ha Bordás professzor összeköti a pontokat a rendelőből származó receptekről és a házban terjedő gyógyszerekről, nemcsak Balog árverezési fenyegetése éri el őket, de a teljes ház lefedettsége összeomlik.
– Három perc, ügyvéd úr? – fordult Balog felé Bordás, hangjában szikrányi iróniával. – A maga időzítője túl szűkös egy olyan épületben, ahol az indulatok ellenállása R egyenlő U per I alapon éppen most égeti ki a főbiztosítékot.