A kijelző hideg fénye — új hang

A lépcsőházi zűrzavar zajai átütötték a második emeleti ajtajának vékony fáját, de Kelemen Dániel meg sem mozdult a konyhaasztal mellett. A kijelző hideg fénye közvetlenül az arca előtt derengett: egy ismeretlen hálózati címről érkezett az a rövid, száraz üzenet, amitől már órák óta rettegett. A tegnap éjjel meghozott, kétségbeesett döntése nem maradt nyomtalanul. Kényszeresen frissítette a logfájlokat a monitorán, miközben a pulzusa a fülében dübörgött. Tudta, hogy ha a továbbított adatsor átlépi a szerver kritikus korlátját, az életét meghatározó mókuskerékből való kitörési kísérlet végzetes csapdává válik.
Odafent a folyosón a katasztrófavédők nehéz léptei mellett egyetlen halk papírsusogás hallatszott. Dr. Balog Henrik azonnal felismerte a pillanatot: kihasználta Fekete Zoltán arcára fagyott döbbenetét és a lépcsőfordulóban rekedt lakók zsibbadt csendjét. Egy élre vasalt bőrmappából hűvös magabiztossággal előhúzott egy előre megírt vételi szerződést, és Máté felé csúsztatta. Csupán egyetlen halk félmondatot fűzött hozzá a küszöbön álló hatósági bírság kifizethetetlenségéről és a szorongatott fiatal pár lakáshitel-csapdájáról, épp csak annyit, hogy az áron aluli vételi ajánlat méregként szívódjon fel a feszült levegőben.
Dániel közben az ablakhoz lépett, és nyirkos tenyérrel szorította a párkány szélét. A folyosóról kiszűrődő mormogás és Ricsi szuterén felől hallható, kapkodó pakolászása mind távoli zajcsökké törpültek számára. Csak a telefon újabb, tompa rezgése számított: az ablak üvegén tükröződő sötét képernyőn megjelent a második üzenet, ami egyértelművé tette, hogy valaki a falakon belülről pontosan látta, mit tett tegnap este.