A hatósági ultimátum (14)

Toemai főtörzs ujja a kilincsre feszült, ám mielőtt az ajtó engedett volna, nehéz, határozott léptek zaja verte fel a lépcsőház csendjét. A földszint felől sárga fényvisszaverő mellényt viselő hatósági ellenőrök bukkantak fel, nyomukban Fekete Zoltán kísértetiesen sápadt alakjával és a hűvös dr. Balog Henrikkel. A katasztrófavédelem érkezése nyomban félbeszakította a rendelő előtti patthelyzetet.
– Rendőr úr, jó, hogy itt van – lépett előre Fekete Zoltán, miközben a mappáját szorongatta. – Szomszédos lakossági bejelentést kaptunk a gázszag és a hálózati túlterhelés miatt. Az építésüggyel közös rendkívüli bejárást tartanak.
Az egyik ellenőr végigmérte a kopott falakat, majd egy hivatalos jegyzőkönyvet nyújtott át Fekete Zoltánnak. A közös képviselő arca elfehéredett a szavak hallatán: a hatóság ultimátumot adott. Vagy azonnal elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást, vagy az épületet lakatlanná nyilvánítják, és kilakoltatják a teljes lakóközösséget. Dr. Balog Henrik jéghideg tekintettel figyelte a jelenetet, ám szája széle megrezrent; a kilakoltatási zárlat a saját átvételi játszmáját is romba döntheti.
A szuterén lépcsőjénél Székely Ricsi dühösen szorította ökölbe a kezét, rettegve, hogy a pincében felhalmozott csempészárujára bukkannak. Eközben a földszinti kisboltban Máté halkan megjegyezte Marikának, hogy a lépcsőházi pletykák szerint Bálint és Enci talán nem is idegenek egymásnak. Toemai kénytelen volt elengedni a kilincset, ahogy a hatósági intézkedés súlya ránehezedett a lépcsőházra.