A kényszerű választás pillanata

A csengő fémes berregése másodszor is végighasított a lépcsőházon, megszakítva a fojtogató csendet. Dr. Balog Henrik meg sem rezzent; hűvös eleganciával igazította meg a zakója hajtókáját, miközben tekintetével továbbra is Bálintot tartotta fogva. Az ügyvéd pontosan tudta, hogy a kapu előtt álló hatóság jelenléte csak fokozza a pánikot, amit a maga javára fordíthat.
– Döntenie kell, Bálint – suttogta Balog, közelebb lépve egy lépcsőfokot. – Ha a rendőrök átlépik a küszöböt, a bank azonnal elindítja a végrehajtási eljárást. Mátéék lakása még ma éjjel zárlat alá kerül.
Molnár Máté görcsösen kapaszkodott a korlátba. Szemeiben a teljes tehetetlenség és a kétségbeesés tükröződött; Bianka kézműves műhelyének és közös jövőjüknek az alapja forgott kockán.
– Bálint, ne tedd ezt velünk! – kiáltotta le a harmadik emeletről elcsukló hangon. – Nem hagyhatod,hogy elvegyék az otthonunkat!
Erzsi néni ekkor határozott lépéssel Balog és Bálint közé állt. Öreg, ráncos keze váratlan erővel csapott le Bálint alkarjára.
– A borítékot nekem adod, fiam – sziszegte a szemeit szűkre zárva. – A rendőrök miattam vannak itt. Én tettem a bejelentést, és ha most átadod a dokumentumokat, kiterelőm őket a kapuból. Különben mindannyian elbuktok.
Bálint a falnak lapult, szívverése a fülében dübörgött. A barna boríték durva papírja szinte égette a tenyerét a kabátja zsebében, miközben a kapualj üvegén keresztül a kék villogók fénye ritmikusan pásztázta a sötét folyosót.