A kényszerfelújítás ára

Balog hűvös, kimért mozdulattal emelte fel a telefonját, de a fénysugarat nem a füstölgő dobozra irányította, hanem Zoltán izzadt, sápadt arcára. A sötét lépcsőházban a kijelző hideg fénye torz maszkot vont a közös képviselő kétségbeesett vonásaira.
– Ez a mai hatósági bejelentés hivatalos következménye – folytatta az ügyvéd, miközben zakója belső zsebéből egy sárga szegélyű határozatot húzott elő, és Zoltán reszkető kezébe nyomta. – A katasztrófavédelem péntekig adott haladékot. Vagy azonnal kiír egy csillagászati összeget jelentő kényszerfelújítási alapot, amit a lakóknak azonnal be kell fizetniük, vagy az épületet életveszélyessé nyilvánítják, és mindannyiukat kilakoltatják.
A korlátok felett dermedt csönd támadt, csak Kovács Tibor rekedt szitkozódása hallatszott a kormos kapocsdoboz felől. Mielőtt azonban Zoltán válaszolhatott volna, a pince mélyéről egy nehéz, fémes csattanás visszhangzott végig a lépcsőházban. Bordás professzor odalent a sötétben, féltve a hálózatot, mérnöki felindulásában erőszakkal lecsapta a ház fő reléjét.
A szuterén irányából fojtott kiáltás és egy vastag boríték földre hullásának éles csörrenése hallatszott a vaksötétben. Ricsi a lépcsőfordulóban óvatosan előrelépett, közvetlenül Zoltán mellé.
– Ne írjon alá semmit, Zoltán bá – suttogta Ricsi halk, de magabiztos hangon. – Van a csomagtartómban pár osztrák ipari relé meg kábel. Ha Balog úr papírjai szerint nem létezik ez a ház, akkor a felújítást sem kell hivatalos számlával megoldani.