A kamatcsapda szorítása

Bálint önkéntelenül visszalépett a rendelő tölgyfa ajtajától, és egyetlen gyors mozdulattal mélyebbre gyömöszölte a kabátjába a szúró szélű barna borítékot. Enci a lépcsőforduló sötétjéből szúrós tekintettel méregette.
– Mit keresel itt a földszinten, Bálint? – kérdezte a lány halkan, de a hangjában kimért távolságtartás feszült. – Kivel beszéltél az előbb?
– Senkivel, csak a főkapcsolót kerestem a falon – vágta rá Bálint szaporán, miközben a pulzusa a torkában lüktetett. Gyors léptekkel elhátrált a matt üveges ajtó mellől, rettegve attól, hogy a bentről kiszűrődő tompa gyereksírás elárulja.
Ezzel egy időben a harmadik emeleten Dr. Balog Henrik egy vékony zseblámpa kék anyagfényében lépett ki a lakásából. A zsebében már ott lapult a Molnár Mátéék hitelezőjétől szerzett követelésátruházási papír. Máté épp a lépcsőn sietett felfelé a sötétben, mikor a fénysugár telibe találta a kimerültségtől nyúzott arcát.
– Molnár úr – szólította meg az ügyvéd jéghideg, elegáns hangon. – A bank türelme lejárt. Ha péntekig nem rendezik a háromhavi elmaradást, a végrehajtó elindítja a kényszerértékesítést. Bianka kézműves vállalkozása aligha bír ki egy árverést.
– Adjon még egy kis időt, Balog úr! A felújítás csúszik, de meglesz a pénz – próbálkozott Máté kétségbeesetten.
– Én nem haladékot kínálok, hanem kiutat – felelte Balog halkan, lépcsőfoknyit közelebb lépve. – Egy diszkrét adásvételt. Átvállalom a hitelt, maguk pedig bérlőként maradhatnak. Gondolja át, mielőtt utcára kerülnek.