A hívás a sötétből

Dániel szorongva markolta a kockás lapot, a „tegnap esti titok” réme vastagon rakódott rá a fojtogató gázszagra. Már-már érezte, ahogy a lista sorai – a saját neve, az „adatküldés” – beleégnek a retinájába. A levegő egyre sűrűbbé vált, mintha valaki egy óriási, láthatatlan takarót húzott volna rájuk, alulról locsolva gázzal. Kovács Tibor a szuterénből kirobbanva próbált levegőt kapni, de csak egy rekedtes hörgés jött ki a torkán, ami aztán elmerült a gázszag sötét, mély óceánjában.
„A fenébe is, nem bírom tovább!” – Székely Ricsi dühös toporzékolásából immár kétségbeesett pánik lett. Egy porszívócsővel hadonászott, mintha azzal akarná kiszívni a mérges levegőt. „Kell valami! Egy ablak, egy rés! Megfulladunk!” Dr. Bordás András, aki eddig a racionális és mérnöki tudás sziklájának tűnt a káoszban, most csak egy rekedtes „Ne!”-re futotta, mert a gáz már az ő tüdejét is marta. Közben a zsebében lévő, rég nem használt, 3.60-as kenyérről szóló cikk képe még mindig égett.
Ahogy a sötétség és a szag vastagon telepedett a lépcsőházra, egy szokatlan hang törte meg a feszült csendet. Dániel zsebében megrezdült a telefonja. Egy pillanatig azt hitte, a szíve a torkában dobog, de aztán hallotta a rezgést. „A tegnap esti titok” – ez volt az első gondolata. Kényszeresen ellenőrizte a zsebét, remélve, hogy csak képzelte, de a rezgés folytatódott. Különös melódia csengett a sötétben, ami nem volt senkié a jelenlévők közül. Bálint elemlámpája tétován vetődött Dánielre, majd a férfi arcáról a lépcsőház falára táncolt.
A ház hirtelen megtelt elfojtott lélegzetvételekkel és a rejtélyes hívás feszült zümmögésével. Dániel, aki rettegett attól, hogy a tegnap esti „adatküldés” most kapta meg a maga visszhangját, szinte belefagyott a mozdulatba. A listát még mindig szorongatta a zsebében, mintha az lenne a bűnjel, amiért most felelnie kell. A hívás azonban nem állt le, hanem egyre hangosabban, egyre nyomasztóbban rezonált a gáztól fojtogató levegőben, mintha maga a ház próbálna üzenni valamit. Vagy valaki. Talán a hatóságok? A lakók tekintete mind Dánielre szegeződött, mindenki tudta, hogy a telefonja zümmög. Marietta, a harmadik emeleten, elmosódott krétarajzán újabb, furcsa vonalak jelentek meg, mintha a térképére valami ismeretlen behatoló nyomait rajzolná fel. Dezső bá a pogácsás tálat már nem csak aggódva, hanem szinte extázisban tartotta, mintha az lenne a túlélés záloga.