A házirend szigora

Bálint, miután Erzsi néni elengedte, tehetetlenül állt a folyosó félhomályában. Gyomra görcsbe rándult a düh és a félelem keverékétől. A szuterénből érkező tompa puffanás visszhangja még ott lüktetett a fülében, mintha a ház maga is sóhajtott volna a feszültségtől. Egy pillanatra lehunyta a szemét, próbálta rendezni gondolatait, de Enci halk nevetése, ami a Miri Csemege nyitott ajtaján át szűrődött ki, csak olaj volt a tűzre. Viktor hangja is felhangzott, túl kedélyes, túl megnyugtató.
Elindult vissza a bolt felé, de nem lépett be. Inkább a küszöbön maradt, mintegy láthatatlan falat húzva maga és a két ember közé. Látta, ahogy Enci arcán felvillan egy-egy mosoly, ahogy Viktor szavai elérik őt. A gondolat, hogy ez az idegen talán mindent megkap, amit Bálint eddig épített, mardosta a lelkét, újraélesztve a tegnap esti titok fojtogató súlyát.
Ekkor, mintha a sors akarta volna még jobban elterelni a figyelmet a személyes drámáról, egy éles hang szakította meg a folyosó feszült csendjét. „Ilyen rendetlenséget nem tűrök! Ez itt nem szeméttelep!” Fekete Zoltán, a közös képviselő, egy lépcsőforduló sarkában állt, kezében egy már-már megszokott figyelmeztető cédulát tartva. Tekintete élesen pásztázta a folyosót, megállapodva egy félig teli papírdobozon, amit valaki a bejárati ajtó elé támasztott. Dr. Balog Henrik, a 10-es lakás kenyszerarverezo-ügyvéde, a folyosó végén állva, dühösen, de szótlanul figyelte a jelenetet, arcán a bosszúság és az elfojtott harag tükröződött. Horváth Bianka, aki épp a postaládájához igyekezett, ijedten húzta meg magát a fal mellett. Varga Nóra, a másik folyosón, hallotta a zűrzavart, és tekintete sötéten villant.
Fekete Zoltán, anélkül, hogy megvárta volna a doboz tulajdonosát, határozott mozdulattal felragasztotta a cetlit a papírdobozra. „A házirend egyértelmű! A közös területeken tilos tárgyakat tárolni!” – mondta, hangja visszhangzott a lépcsőházban. A szigorú hangnem jelezte, hogy a közös képviselő nem tűr ellentmondást, és Fekete úr szigora most az egész házra ránehezedett. Bálint érezte, ahogy a feszültség csak nő a házban. Mindenki mindent figyel. A lakók szinte levegőt vettek, amikor Fekete Zoltán elindult tovább a folyosón, kezében egy mappával, mintha csak ellenőrző körútján lenne. Ma is körbejárt a házban, gondolta Bálint, és most talált valami „rendetlenséget”, amivel a saját fontosságát bizonyíthatja.