A boríték súlya

Bálint szorítása a pulton még erősebbé vált, ahogy Enci tekintete visszatért Viktorra, valami megmagyarázhatatlan vonzalommal teli csillogással. A légiós halkan felmordult, mintha valami régi sérelem ébredt volna fel benne, de Viktor csak egy pillanatra nézett rá, majd udvariasan, ám határozottan visszaterelte a szót Encihez. „Szóval, a szuterén… ott is lennének eladó lakások?” – kérdezte, miközben ártatlanul elmosolyodott, de a szeme végig Enci arcán maradt. Bálint állkapcsa megfeszült. A tegnap esti titok újra a felszínre tört benne, fojtogatóan nehéz volt a levegő.
Ebben a feszült csendben, ahogy Bálint éppen bele akart szólni, egy érdes, de ismerős hang törte meg a pillanatot az ajtóból. „Bálint fiam! Gyere már ide egy percre! Van valami sürgős mondanivalóm!” Erzsi néni állt ott, a küszöbön, kezében egy már-már kísértetiesen ismerős barna borítékkal. Tekintete hidegen megállapodott Bálinton, figyelmen kívül hagyva Enci és Viktor pillanatnyi zavarát. Bálintnak nem volt választása. Egy utolsó dühös pillantást vetett Viktorra, majd engedelmesen kivonult a boltból az öregasszony után.
Ahogy a folyosó félhomályában Erzsi néni azonnal a lényegre tért, hangját mélyre fojtva, Bálint szíve kalapált. „A tegnap esti titok, fiam, az nem temetkezik el magától. Emlékszel Erikára? És a gyerekre? Az a barna boríték, amit nálam hagytál, még mindig a kezemben van.” Tudta, hogy Erzsi néni hálózata mindent behálóz, és a boríték tartalma most a legnagyobb fenyegetés Enci és az egész élete számára. „Ha nem teszed meg, amit kérek, vagy ha továbbra is keresztbe teszel, Enci mindent meg fog tudni. Az összes igazságot. A házban minden mindennel összefügg, Bálint. És te is részed vagy ennek a pókhálónak.”
Bálint lenyelte a nyálát, tehetetlen düh kavargott benne. Érezte, hogy szorul a hurok a nyaka körül. A barna boríték, az eltitkolt gyermek és Erika árnyéka most sokkal valóságosabbnak tűnt, mint valaha. A Miri Csemege nyitott ajtaján át még hallotta Enci halk nevetését Viktorral, ami csak fokozta a megaláztatás érzését. Valahol mélyen, a szuterén felől eközben egy tompa puffanás hallatszott, mintha valami nehéz esett volna le, majd hirtelen csend állt be, jelezve, hogy a ház mélyén ismét valami elromlott, vagy valaki cselekedett. Bálintnak döntenie kellett, de nem látta a kiutat. Az időnyomás égető volt.