A ház intelligens suttogása — új hang

Szabó Gábor mellkasában a szorítás egyre inkább elviselhetetlenné vált. Lívia neve suttogásként visszhangzott a fejében, a kétségbeesés és a remény furcsa kettősségével. A sötétben, a lakók hangoskodása közepette, hirtelen elengedte felesége karját, és maga elé meredve, mintha valami láthatatlan erő húzná, megindult a tömeg szélén, Karesz lakása felé. A léptei bizonytalanok voltak, de az elhatározása szilárd.
A lépcsőház félhomályában, a zseblámpák villódzó fénye alig oszlatta a feszültséget. Daniel, aki továbbra is a falhoz lapulva igyekezett észrevétlen maradni, élesen figyelte Gábor mozdulatát. A férfi sietős, görcsös lépteiben felismerni vélte a saját tegnap esti szorongását, a titok súlyát, amely Balog úr hideg számításával együtt nehezedett a házra. A levegőben valami különös, éles szag terjengett – nem csupán az égő vezetékek, hanem a félelem és a kétségbeesés szaga is, amely egyre fojtogatóbbá vált.
Kerekes Lívia, aki eddig csendben, a tömegben húzódott meg, maga is riadtan, de rezzenéstelen arccal figyelte az eseményeket. Amikor Gábor a közelébe ért, tekintetük találkozott. Egyetlen, rövid pillanatra volt ez, de a két ember között azonnal létrejött egy kimondatlan paktum. Lívia arca eltorzult egy pillanatra, mintha egy belső gondolat, egy erkölcsi dilemmával teli kérdés futott volna át rajta. Tudta, Gábor mit keres, és azt is, milyen veszélyes játékba kezd, ha a kezét nyújtja. Azonban az egyetemi tandíjak, a rá nehezedő terhek elnyomtak minden más megfontolást.
Ekkor lépett elő Dr. Bordás András, kezében egy régi, elemes rádióval, amely halk, statikus zajt adott. „Na, ez a mai fiatalság! R=U/I! Ezt mindenkinek tudnia kellene! Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve!” – morgolódott, tekintete végigsiklott a gyülekező tömegen. Hirtelen megállt, szeme megakadt Gáboron és Lívián, amint épp szétváltak, mintha egy láthatatlan fal választotta volna el őket. Bordás professzor éles tekintete egy pillanatra elidőzött rajtuk, és bár nem tudhatta a részleteket, a helyzet kémiája, a levegőben vibráló feszültség, a szavak nélküli kommunikáció valami ismerős, de aggasztóan sötét mintát rajzolt ki előtte. A ház, ritka intelligens pillanatainak egyikében, mintha suttogta volna a rejtett veszélyeket, de a kollektív pánik elnyomta a figyelmeztetést. Balog úr pedig a lépcsőforduló árnyékából, elégedetten figyelte, ahogy a feszültség szálai a terve szerint gomolyognak.