A hatósági végzés súlya

Bálint szinte átugrotta az utolsó lépcsőfokokat, de a földszinti folyosóra érve megtorpant. A rendelő kétszárnyú ajtaja előtt fojtogató feszültség nehezedett a levegőre. Fekete Zoltán közös képviselő sápadtan állt két sárga láthatósági mellényes férfi társaságában, akik a Katasztrófavédelem és az Építésügyi Hatóság szigorú kimértségével vizsgálták a szuterén felől terjengő gázszagot és a villanyórák mögül kiszűrődő sercegést.
– Nincs helye mérlegelésnek, Fekete úr – szögezte le az idősebb hatósági ellenőr, miközben csapdosó mozdulattal becsukta a jegyzőkönyvet. – Az elektromos hálózat túlterhelt, a gázvezeték szivárgási értékei pedig elérték a kritikus határt. Vagy elindítják az azonnali kényszerfelújítást a felújítási alap többszörösére emelésével, vagy negyvennyolc órán belül lakatlanná nyilvánítjuk az épületet és kiköltöztetik a lakókat.
Fekete Zoltán szeme tágra nyílt, a torkán akadt a szó. Ebben a pillanatban nyílt ki a félemeleti átjáró ajtaja, és Enci lépett a lépcsőfordulóba. A kezében Bálint lakásban felejtett, üvöltve csörgő telefonját tartotta. A kijelzőn Erika neve villogott, alatta pedig egy jól látható, beérkezett fotó az orvosi leletről.
– Ezt fent hagytad, Bálint – mondta Enci halk, fagyos hangon, miközben tekintete a képernyőről lassan a férfi arcára siklott. A folyosó végén ekkor tűnt fel Dr. Balog Henrik élére vasalt alakja, aki némán, keserű elégedettséggel figyelte az összeomló eseményeket.