A hatósági ultimátum árnyékában

A földszinti kapualjban a levegő szinte megfagyott, amikor Fekete Zoltán remegő kézzel összehajtogatta a katasztrófavédelem bélyegzős határozatát. A két hivatalos ellenőr alig pár perce lépett ki a Vászoly utca 6. kapuján, de a folyosókon máris végigsöpört a lesújtó hír: az elöregedett elektromos hálózat és a pincei gázszag miatt közvetlen életveszélyt állapítottak meg. Vagy azonnal elindítanak egy csillagászati összeget felemésztő kényszerfelújítást, vagy a hatóság lakatlanná nyilvánítja az épületet, és minden lakót kilakoltatnak.
Dr. Szabó András a magánrendelője ajtajában állt, arca rákvörös volt a dühösségtől. Két kézzel markolta a faajtó keretét, s tekintete veszedelmesen villogott, amikor Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyben, kimért léptekkel közeledett a lépcsőforduló felé.
– Balog! Maga tudott erről? – hördült fel Szabó orvos, miközben a hangja megremegett a tehetetlen indulattól. – Ne játssza itt a szentet! Ha elárverezik a fejem felől a házat, maga sem lát egyetlen fillért sem a kártyaadósságból!
A hideg tekintetű ügyvéd egyetlen pillanatra megtorpant. Bár arcára gépiesen kiült a szokásos jéghideg maskara, ujjai görcsösen szorultak a bőr aktatáska fülére. Balog sem számított arra, hogy a hatósági ultimátum ilyen kíméletlenül borítja fel a saját, finoman kidolgozott árverezési stratégiáját. Az épület azonnali lezárása az ő adósságbehajtási paktumait is végleg felégetéssel fenyegette.
Fent, a másodiki gang korlátjára tapadva Erzsi néni és Máté némán figyelték a lent kibontakozó csatát. Fekete Zoltán sápadtan állt a viszálykodó férfiak között, miközben a ház jövője egyetlen rendkívüli közgyűlés fenyegető árnyékába borult.