A határozat súlya

A lépcsőház hűvösében pattanásig feszült a levegő. Fekete Zoltán, a ház szabálymániás közös képviselője remegő kézzel szorította a katasztrófavédelem sárga fejlécű jegyzőkönyvét. A szomszédos épületből érkezett bejelentés nyomán kivonuló ellenőrök nem hagytak kétséget: a pincei gázszivárgás és a szétégett elektromos hálózat miatt az épület közvetlen életveszélyessé vált. Az ultimátum kíméletlen volt. Vagy azonnali, csillagászati összegű rendkívüli célbefizetés indul a felújítási alapba, vagy a házat hivatalosan lakatlanná nyilvánítják, és megkezdik a hatósági kiürítést.
Erzsi néni a félig nyitott ajtó mögül figyelte a jelenetet, miközben a földszintről Székely Ricsi lépett fel a lépcsőn. A korábban mindig vidám, csomagtartóból üzletelő férfi most megtörten, lehajtott fejjel hallgatta a közös képviselő dadogó összefoglalóját. A szuterén bizonytalan jövője és a kocsijában lapuló csempészáru súlya egyszerre nehezedett rá.
A felsőbb forduló árnyékából Dr. Balog Henrik méricskélte a kibontakozó pánikot. A hideg tekintetű ügyvéd pontosan tudta, mit jelent ez az ultimátum: a kisemmizett lakók kétségbeesett eladósodását és a gyors, áron aluli árverezéseket. Számára a hatósági határozat nem csapás volt, hanem a tökéletes befektetési alkalom.
Fekete Zoltán szárazon nyelt egyet, majd végighordta tekintetét a korlátra tapadó, fojtott csendben várakozó lakókon. A Vászoly utca 6. felett ketyegni kezdett az óra.