A hagyaték árnyéka

Dr. Balog gúnyos mosolya még el sem simult a lépcsőház hűvösében, amikor a kapu fémes koppanással vágódott ki. Bezerédi Melinda lépett be az udvarra, átlépve a hatósági ellenőrök hátrahagyott kábeleit. Hóna alatt merev, barna kartontokot szorított, puszta jelenléte pedig azonnal megtörte a kapualjban rekedt fojtogató csöndet. Egyenesen az első emelet felé tartott, Erzsi mamához, aki hosszú évek óta nem látta elhunyt férje nevelt lányát.
A földszinti átjáróban Szilágyi Marika éppen a csukott ajtó ablakán át figyelte a hatóság elvonulását, amikor kiszúrta a sietős léptekkel érkező nőt. Melinda a lépcsőfordulóban megállt egy pillanatra, hogy kiszabadítsa a mappából a hozott papírokat, s ekkor egy súlyos, antik keretes fénykép csúszott ki a kezei közül. Marika gyors mozdulattal kapott a kihulló tárgy után, ám mielőtt visszaadta volna, tekintete ráfonódott a kolloid szépia árnyalataira.
A fényképen a néhai Bezerédi Ferdinánd mellett a fiatal Erzsi mama állott, körülöttük pedig gyermekként feszített Melinda, Enci és Bálint. Marika pupillája kitágult, ahogy felismerte a két kölyköt ugyanabban a kerítés mögötti kertben. A házban régóta keringő pletykanegyed – Bálint származásáról és a sötét családi szálakról – egyetlen pillanat alatt nyert nyers, tagadhatatlan formát.
– Ezt Erzsi mamának hoztam, hagyatékrendezés – mormolta Melinda halkan, és gyorsan elrántotta a képet Marika átható tekintete elől, majd elindult felfelé a nyikorgó lépcsőfokokon.
Marika nem felelt, de ahogy a nő alakja eltűnt a másodikon, a volt boltos már igazította is meg a kendőjét. A hatósági kényszerfelújítás és Balog fenyegetőzései mellé új, robbanásveszélyes titok érkezett a Vászoly utca 6.-ba.