A gang haragja

Dániel a második emeleti homályban állt, ujjai rátapadtak a telefon kijelzőjére. A képernyőn még mindig ott világított a névtelen SMS: „A döntésed nem maradt észrevétlen.” A felmondása óta eltelt órák bizonytalansága most ólomként nehezedett a mellkasára, miközben a lépcsőházból feltoluló feszültség beszivárgott a résnyire nyitott ajtón. Balogék fojtott vitája a lakók sorsáról nemcsak Mátéékat, hanem az egész közösséget sarokba szorította.
A gang sötétedő folyosóján Székely Ricsi, a szuterén kereskedője dühösen csapta be kocsikulcsát a zsebébe. Arcáról teljesen eltűnt a szokásos, mindenkivel tegeződő jófiú-mosoly, és éles, vágó hangon kiáltott le a korláton át a lépcsőfordulóban álló ügyvédnek.
– Maga nem visz el innen semmit, ügyvéd úr! Nem a maga játszótere ez a ház! – vágta rá Ricsi, miközben Bartha Zsófia dühösen fújta ki a zsályafüstölője parazsát. Zsófia fehér ruhájában úgy festett a félhomályban, mint egy bosszúálló kísértet; szerinte a ház auráját teljesen megmérgezte a kapzsiság, de a kiabálása valódi egzisztenciális dühöt takart, hiszen a háromszoros emelést ő sem tudta volna fizetni. Mellette Bezeredi Melinda szorította össze a száját, szemei villámokat szórtak. A lakók tehetetlen haragja és a tegnap esti titkok fojtogató hálója Dániel szobájáig ért. A fiú érezte, hogy a fenyegető üzenet küldője talán épp ebből a feszültségből táplálkozik.