A folyosó suttogása — új hang

Bálint ujja megdermedt a telefonja kijelzője felett. A „Tudom.” szó, egy ismeretlen számról, mintha maga a sötétség suttogta volna a fülébe. A szívverése felgyorsult, ahogy a vízcsobogás hangja is erősödött, lentről, a mélyből. Miben tudom? Az Erikával kapcsolatos titkában? Vagy valami másban? Szeme sarkából Enci felé pillantott, aki még mindig remegve kapaszkodott belé. Vajon ő is érez valamit? A folyosó félhomályában a lány arca is félelmet tükrözött, de Bálint egója rögtön arra terelte a gondolatait, hogy Enci miért nem vette észre, hogy ő, Bálint, milyen veszélyben van. A dac és a düh apró magjai máris csírázni kezdtek benne.
Dániel, a folyosó túlsó végén, felkapta a fejét. A kezében tartott telefon fénye gyengén megvilágította az arcát, és egy pillanatra látszott rajta a döbbenet és a pánik. Az ő üzenete is ugyanezt a szót tartalmazta, ugyanazt a hideg fenyegetést. A tegnap esti események, amiket még maga elől is próbált elrejteni, most élesebben tárultak fel, mint valaha. Lélegzete elakadt. Nem mert körülnézni, rettegett attól, hogy valaki látja a kétségbeesést a szemében.
Dr. Bordás András a kezét dörzsölte, mintha ezzel felmelegíthetné a levegőben terjedő feszültséget. „Ez tarthatatlan. Itt valami nem stimmel. A ház nem csak fizikailag omlik össze, de morálisan is.” A hangja elhalt, ahogy Fekete Zoltán szigorú tekintetével találkozott. A közös képviselő a maga rideg módján próbálta fenntartani a látszatot, de a lakók tekintetében már érezhető volt az ellenállás. A „dac” szó, amit Bálint a saját gondolataiban is megfogalmazott, szinte tapinthatóvá vált a folyosón. Senki sem akarta, hogy az otthonába behatoljanak, még akkor sem, ha az a biztonság ellenőrzése.
Ida szorosan magához ölelte Mirit, aki a sötétben egyre jobban nyafogott. Nóra távozása, a víz hangja, a sötétség mind-mind rémisztő elemek voltak egy kisgyermek számára. „Nyugalom, kicsim, mindjárt rendben lesz minden” – suttogta, de a hangja reszketett. Tudta, hogy ez nem igaz. A ház nem lesz rendben, amíg a titkok felszínre nem kerülnek, és amíg a sötétség nem engedi el a Vaszoly utcát a fojtogató öleléséből. Az alulról hömpölygő víz pedig mindezt csak megerősítette: a problémák valóban gyűltek, és senki sem tudta, mikor éri el a felszínt a lavina.