A főkapcsoló zárlata — új hang

Bálint a szűk, dohos szervizfolyosó falához lapulva vezette Erikát a belső udvar felé, óvatosan védve a gyermeket a nyirkos tégláktól. A sötét átjáróból kijutva a lépcsőház fojtogató feszültsége azonnal rájuk nehezedett. A második emelet felől gépies, mély búgás tette vibrálóvá a levegőt: Karesz a szokásos flegmaságával csavarta maxra a falat rázó Marshall erősítőjét, mit sem törődve a késői órával. A végletekig leterhelt hálózat – amit a rockzenész illegálisan Sipos Bendegúz kriptobányász-szervereire kötött rá – már a teljes összeomlás szélén egyensúlyozott.
Hirtelen fülsiketítő csattanás rázta meg a falakat. A főszekrényből kék szikraeső csapott ki, majd a Vászoly utca 6. egyetlen másodperc alatt vaksötétbe borult. A hirtelen blackoutot követő síri csendet csak Erika csecsemőjének riadt sírása törte meg. A sötét lépcsőfordulóban Szabó Gábor, aki épp a korlátnál állva próbált szokatlanul túlbuzgó szavakat váltani Bordás professzorral – kétségbeesetten terelve a szót Etelka bujkáló alakjáról –, teljesen megtorpant.
A sötétben vakon botorkáló lakók pillanatok alatt elárasztották a folyosót. Kelemen Dániel és Enci zseblámpák szűk fénycsóváiban, nyílt lincshangulatban indultak meg Karesz ajtója felé.
– Tönkretetted az egész házat, te barom! – üvöltötte Dániel, miközben a dühös szomszédok dörömbölni kezdtek a gitáros lakásánál. Bálint szorosan megragadta Erika karját, és a kitörő káoszt kihasználva a hátsó lépcsőházat célozta meg.