A főkapcsoló zárlata

A slusszkulcs halkan kattant a zárban, és Ricsi autójának csomagtartója felemelkedett. Szilágyi Marika szeme előtt felbukkantak a gondosan elrendezett, csempészett árukkal teli kartondobozok. Mielőtt azonban hozzányúlhatott volna az első csomaghoz, éles, csattanó hang rázta meg a kapualjat, amit sziszegő sercegés és égett műanyag szag kísért. A lépcsőház ablakai mögött a lámpák fénypontjai egyetlen pillanat alatt hunytak ki, sötétségbe borítva az egész épületet.
A szuterénből áradó gázszag és az újonnan keletkezett égett szag fojtogató keveréket alkotott a szűk folyosón. Kovács Tibor, a ház idős villanyszerelője száraz köhögéssel rontott ki az első emeleti lakásából, csavarhúzóval és élesen világító zseblámpával a kezében. „Túlterhelés! Megmondtam, hogy a rendszer nem bírja ezt a sok szuteréni marhaságot!” – morgott maga elé, miközben sietős, nehéz léptekkel indult meg a földszinti főkapcsoló szekrénye felé.
A hirtelen jött sötétségben elszabadultak az indulatok. Fekete Zoltán pániktól remegő hangon kezdett kiabálni az emeleti korlátnál, miközben telefonja vakujával vakmerően pásztázta a lépcsőházat, a haladéktalan kiürítést sürgetve. A lépcsőfordulóban gubbasztó Marietta fojtott sikollyal húzódott még mélyebbre a homályba, rettegve attól, hogy a zsebében lapuló illegális gyógyszeres dobozok elárulják jelenlétét.
Marika a nyitott autó mellett állva tudta, nincs vesztegetni való ideje. Két nehezebb dobozt gyorsan kiemelt a csomagtartóból, ám ebben a pillanatban a lépcsőházból kilépő Tibor bá zseblámpájának éles fénykévéje telibe kapta a nyitott autót és a csomagokkal megdermedt asszonyt.