A főkapcsoló éles hangja

A folyosó sárgás világítása hirtelen, egyetlen fémes csattanással kialudt. Odalent, a földszinti kapcsolótáblánál Dr. Bordás András dühösen engedte le a nehéz kart, miközben Nikola Teslát és az áramkörök terhelését emlegette a hirtelen beállt vaksötétben. A házat azonnal elnyelte a némaság, amelyet csak a szuterénből felszivárgó gáz szaga és a kintről beszűrődő, távoli szirénák vészjósló moraja tört meg. Kelemen Dániel lakásában a telefon képernyőjének kék fénye kísértetiesen világította meg a férfi megdermedt arcát; a zsebében lapuló titok súlya alatt szinte levegőt sem kapott.
A gang korlátjánál Dr. Balog Henrik állt, elegáns öltönyében szinte egybeolvadva az árnyékokkal. Az ügyvéd hideg, feszült tekintettel figyelte a sötétséget, kezében egy még lezáratlan adósságrendezési akta sarkát szorongatva. Nem messze tőle Bálint próbált nesztelenül araszolni a lépcsőfokokon, de a vaksötétben a cipője megcsúszott a hideg kőlapon. A fojtogató félelemtől ziháló biztonsági őr szinte érezte Balog és a láthatatlan szomszédok gyanakvó pillantásait a hátában.
Ekkor a szuterén lépcsője felől tompa zörrenés hallatszott. Székely Ricsi botorkált fel a mélyből, karjai között egy karton csempészett prémium kávéval, amit a sötétben próbált biztonságba helyezni, mielőtt a hatóságok átfésülik az épületet. „Mi van, elszállt a rendszer?” – súgta oda a sötétnek, de válaszul csak a feszült, várakozó csend nehezedett a lépcsőházra, miközben a lakók mozdulatlanul figyelték egymást.