A fojtogató jegyzőkönyv

Dániel még fel sem dolgozta a gázóránál elrejtett fémkazetta látványát, amikor a nyitott kapualj felől nehéz, határozott léptek visszhangoztak a kormos lépcsőházban. A katasztrófavédelem két egyenruhás ellenőre lépett be a sötétbe, nyomukban Fekete Zoltánnal. A közös képviselő arca krétafehér volt a zseblámpák szembántó fényében, miközben remegő kézzel szorította magához a társasházi dokumentumokat.
– Életveszélyes műszaki állapot, a gázvezeték mentén terjedő szivárgás- és égésnyomokkal – szavalta szárazon a vezető ellenőr, és a nyomtatott jegyzőkönyvet Fekete mellkasának szegezte. – Ha huszonnégy órán belül nem igazolják az azonnali kényszerfelújítás megkezdését és a teljes villamos hálózat cseréjét, az épületet hivatalosan lakhatatlanná nyilvánítjuk. A kiürítési határozatot haladéktalanul életbe léptetjük.
Fekete Zoltán torka kiszáradt; a ház felújítási alapja teljesen üres volt, a rendkívüli közgyűlés összehívására pedig esély sem nyílt a kaotikus sötétségben. Ekkor a földszinti félhomályból hűvös kimértséggel lépett elő dr. Balog Henrik. Az ügyvéd élre vasalt öltönyében, megrendíthetetlen nyugalommal nézett végig a kétségbeesett közös képviselőn.
– Ne essen pánikba, Zoltán – mondta Balog olyan halk, mégis éles hangon, amely átvágott a lépcsőházi feszültségen. – Egy rendkívüli ülésen az ügyfelem kész azonnal átvállalni a teljes felújítási költséget. Cserébe csupán a lakásokra bejegyzendő jelzálogjogot kérjük biztosítékul.
A földszinti ajtórésben Szilágyi Marika tűnt fel egy pillanatra, majd halk, sokatmondó sóhajjal csukta vissza a szárnyat: Balog úr megint a ház megszorult helyzetére vadászott. Dániel a korlát mögött lapulva látta, ahogy Fekete keze habozva megindul a toll felé a jegyzőkönyv felett.