A fizika törvényei a sötétben — új hang

Bálintot mint a villámcsapás érte az ultimátum. Erika elszánt léptei már lefelé kongtak a lépcsőn, s a férfi tudta: alig öt perce maradt, mielőtt a nő megkopogtatja Enci ajtaját. A pánik kőkemény gombócként szorította össze a torkát, miközben a földszint felé sietett, hogy elvágja Erika útját.
A földszinti postaládáknál azonban váratlan akadályba ütközött. Dr. Bordás András állt a rézkampóknál, kezében egy szál imbolygó gyertyával, és pedáns alapossággal böngészte a leveleit. A fal mellett Marietta lapult, táskáját görcsösen a mellkasához szorítva; a lány arca krétafehér volt a gyertyafényben, a táska mélyén pedig halkan megcsörrentek a Líviától elcsent tablettás dobozok.
– Látja, Bálint? – fordult felé az öreg professzor szigorú, tanáros tekintettel, észre sem véve a férfi kapkodását. – R egyenlő U per I! Ezt mindenkinek tudnia kellene ebben a házban! Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, most még ez a gyertya sem égne, maga meg itt szaladgál a sötétben. Én még ettem a három forint hatvan filléres kenyérből, fiam, akkoriban nem volt ennyi hisztéria egy kis zárlat miatt!
Bálint félre akarta tolni az öreget, de Marietta hirtelen közéjük lépett. A vegyészhallgató lány éles szemmel figyelte Bálint remegő kezét és a táskájában lapuló receptköteles nyugtatókat. Marietta pontosan tudta, milyen veszélyes hatóanyagokat terít az anyja a feszült lakók között – s a professzor fizikai egyenleteit hallgatva viaskodni kezdett magában, hogy megállítsa-e a mérgező folyamatokat.
A kapualj felől ekkor Máté lépett be, és a sötétben majdnem felöklelte a postaládája felett álló dr. Balog Henriket. A közös ügyek és a felújítási alap miatti feszültségben senki sem tudta elkerülni a másikat.
– Hiába bujkálunk, Zoltán ma úgyis végigjárja a házat – jegyezte meg Balog jéghideg hangon.
Bálint szája kiszáradt. Az órája számlapján az öt percből már csak három maradt, miközben Erika árnyéka elsuhant a másodiki lépcsőkar felé.