A felújítási alap ára

A pince felől felszűrődő zúgást és a folyosói suttogásokat dr. Balog Henrik az emeleti korlátnak támaszkodva, teljes nyugalommal figyelte. Elegáns, élre vasalt öltönyében a lépcsőház fojtogató huzatát sem vette tudomásul; tekintete a harmadik emeleti forduló felé tévedt, ahol Molnár Máté és Horváth Bianka a félhomályban egy frissen bontott boríték felett vitatkozott. Máté kimerült arccal dörzsölte a homlokát, miközben Bianka ujjai közt tönkrement a piros jelzésű banki felszólítás. Balog pontosan ismerte a számokat: tudta, hogy a fiatal pár tartalékai végleg kimerültek, és mindössze hetek választják el őket az elkerülhetetlen kényszerárveréstől.
Léptek tompa zaja törte meg a feszültséget. Fekete Zoltán lépkedett lefelé a negyedik emeletiről, hóna alatt a ház szigorúan vezetett, vastag mappájával. A közös képviselő arcán a rendíthetetlen szabálymánia és a növekvő pánik jelei keveredtek a terjedő vízszag miatt.
– Zoltán – szólította meg halkan, jéghideg kimértséggel az ügyvéd. – A jelenlegi műszaki vészhelyzet nem tűr halasztást. Ha nem emeli meg azonnal a felújítási alapot legalább a duplájára, a hatóság napokon belül működésképtelenné nyilvánítja a társasházat.
Fekete Zoltán megtorpant, szeme felcsillant a törvényi kötelezettség említésére.
– A lakók nem bírnak el még egy emelést… – mondta bizonytalanul, de a bürokrácia iránti elhivatottsága már győzött.
– Aki nem tud fizetni, annak rendeznie kell a jogviszonyát – tette hozzá Balog, miközben szemével újra Mátéékat mérte fel. A pénzügyi csapda lassan bezárult.