A félemelet illata

Dániel megszorította a zsebében a telefont, miközben az ujjai közt a feszültség hideg verejtékké vált. Nem maradhatott a lépcsőház kapualjában; a vibráló fénycső alatt a levegő fojtogatóbb volt, mint valaha. Lassan megindult felfelé a kanyargós lépcsőfokokon, de alig érte el az első emeleti fordulót, amikor a folyosó csendjét agresszív, dühös dübörgés törte meg. Egy nehéz ököl verődött a félemeleti lakás kemény fémlemez ajtójára.
Tormai főtörzs lakása előtt pillanatok alatt sűrűsödni kezdett a feszültség. Egy édes, nehéz, összetéveszthetetlen illat – Etelka drága, virágos parfümje – áradt ki a résnyire nyílt résen keresztül, elnyomva a lépcsőház megszokott dohos szagát. A rendőr felhúzott ingujjal, feldúltan nyitott ajtót, ám a háttér sötétjében feltűnő női sziluett nem hagyott kétséget a látogatás céljáról.
A zajra több ajtó is meglendült a gangon. Dániel megtorpant a korlát mellett, és látta, ahogy Tormai arca elfehéredik a szomszédok vádló tekintetének kereszttüzében. A szolgálatkész, szigorú törvényőr egyetlen pillanat alatt keveredett félreérthetetlen kompromittáló helyzetbe az idős professzor fiatal feleségével.
Dániel tekintete megdermedt a jeleneten. Ráébredt, hogy a Vászoly utca 6-ban a titkok nem maradnak sokáig a homályban – s ami a félemeleten lebukás, az az ő számára kíméletlen ultimátumot jelent.