A Falak Között

Dániel a zsebében tartott, néma telefon súlyát érezte, mintha az nem is a készülék, hanem a tegnap éjjeli döntésének terhe volna. A sötétben, a sikolyok és a dörömbölés közepette a „A döntésed nem maradt észrevétlen” szavak visszhangoztak a fejében. A rettegés elhomályosította adatelemzői logikáját, mintha a ház minden sarka az ő titkát visszhangozná, és a szorongás a torka szorításává vált.
Balint, aki a lépcsőfordulóban Ricsivel együtt állt, a homályban tapogatózott. A füst és a pánik szaga fojtogató volt. Enci kétségbeesett kiáltásai Miri nevét visszhangozták, mellkasát szorítás fogta el. A barna boríték súlya nyomta gondolatait; Miri eltűnése ebben a lincshangulatban mindent felforgatott.
Dr. Balog Henrik, az ajtó résén keresztül kémlelve, érezte a félelmet. Nem a sajátjáért, hanem a tömeg irracionális erejétől tartott. Látta a lehetőséget a feszültségben, de a kontroll hiánya nyugtalanította. A háttérben egy távoli sziréna hangja jelezte a hatóság közeledtét. Ez már nem egyszerű áramkimaradás volt.
Székely Ricsi, a szuterénből érkezve, a lépcsőház falának támaszkodott. Arcán félelem és zavarodottság keveredett. A lakók dühös suttogását, a vádakat hallotta. Úgy érezte, mindenki bűnbakot keres, és ez a gondolat hidegrázással töltötte el. A csomagtartóban rejlő áruk, a gyors, titkos ügyletek most mind veszélyben forogtak. A káoszban a legkisebb hiba is végzetes lehetett.
Máté végre átszakította Karesz ajtaját, belépve a sötétbe burkolózott lakásba, ahol az égett műanyag szaga még erősebben csapta meg. Enci utána rontott, tekintete vadul kereste Mirit a homályban. A lakás belseje is kaotikus volt, bútorok dőltek fel, vezetékek szikráztak. A lincshangulat behatolt a magánszférába is, a falak sem védtek már.