Vászoly utca 6 · Zsombor Dénes
A digitális árnyék
Dániel újra megnyomta a telefon gombját, de nem az üzenetet nyitotta meg. A kontaktjai között görgetett, valaki olyat keresve, akiben megbízhat, vagy aki segíthet. A tegnap este törölt fájl egy érzékeny ügyre vonatkozó adatokat tartalmazott, amihez csak szűk kör férhetett hozzá. Ez nem egy véletlen fenyegetés volt, hanem célzott zsarolás, egyenesen a rendszerből, amelynek ő is része volt.
A lépcsőházból most már nem csak ordibálás, hanem egy dörömbölés is hallatszott, ami megrezegtette az ablaküveget. Valaki, talán Kovács Tibor, ököllel verte Fekete úr ajtaját, követelve, hogy tegyen már valamit, hívja a tűzoltókat, a katasztrófavédelmet. „Ezt nem mi jelentettük, Tibor bácsi! Valaki már megtette! Lehet, hogy már úton vannak!” – kiáltotta egy remegő hang az első emeletről, valószínűleg Szabó Gábor volt az.
A rendőrség vagy a katasztrófavédelem hiánya, vagy legalábbis a látható hiánya, csak fokozta a feszültséget. Dániel végül nem hívott senkit. Tudta, hogy ez a titok nem telefonon keresztül oldható meg, és a feladónak sem akart jelet adni arról, hogy az üzenete célba ért. A képernyőn feltűnt a küldő telefonszáma, de az ismeretlen volt. Egy prepaid kártyáról küldték, vagy egy elrejtett IP cím mögül továbbított e-mail volt, ami SMS-ként landolt nála?
A digitális veszély hirtelen sokkal valóságosabbnak, sokkal személyesebbnek tűnt, mint a kintről beszűrődő gázszag, ami a lakás levegőjét is megülte már. Ahogy a falhoz nyomta a fülét, hogy jobban hallja a kinti vitát, úgy érezte, mintha nemcsak a gáz, hanem a múlt árnyai is lassan betöltenék a lakást, fojtogatóan. A „nem tűnt el nyomtalanul” mondat visszhangzott a fejében, élesen. Valaki figyelte, és most ütni készült. És Dániel tehetetlen volt.
A lépcsőházból most már nem csak ordibálás, hanem egy dörömbölés is hallatszott, ami megrezegtette az ablaküveget. Valaki, talán Kovács Tibor, ököllel verte Fekete úr ajtaját, követelve, hogy tegyen már valamit, hívja a tűzoltókat, a katasztrófavédelmet. „Ezt nem mi jelentettük, Tibor bácsi! Valaki már megtette! Lehet, hogy már úton vannak!” – kiáltotta egy remegő hang az első emeletről, valószínűleg Szabó Gábor volt az.
A rendőrség vagy a katasztrófavédelem hiánya, vagy legalábbis a látható hiánya, csak fokozta a feszültséget. Dániel végül nem hívott senkit. Tudta, hogy ez a titok nem telefonon keresztül oldható meg, és a feladónak sem akart jelet adni arról, hogy az üzenete célba ért. A képernyőn feltűnt a küldő telefonszáma, de az ismeretlen volt. Egy prepaid kártyáról küldték, vagy egy elrejtett IP cím mögül továbbított e-mail volt, ami SMS-ként landolt nála?
A digitális veszély hirtelen sokkal valóságosabbnak, sokkal személyesebbnek tűnt, mint a kintről beszűrődő gázszag, ami a lakás levegőjét is megülte már. Ahogy a falhoz nyomta a fülét, hogy jobban hallja a kinti vitát, úgy érezte, mintha nemcsak a gáz, hanem a múlt árnyai is lassan betöltenék a lakást, fojtogatóan. A „nem tűnt el nyomtalanul” mondat visszhangzott a fejében, élesen. Valaki figyelte, és most ütni készült. És Dániel tehetetlen volt.
Ebben a részben
Szereplők
- kelemen-daniel
- kovacs-tibor
- lugosi-jeno
- rado-karoly-karesz
- szabo-gabor
Helyszín
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsohaz
- vaszoly-utca-6-1-emeleti-folyoso
- vaszoly-utca-6-1-emeleti-gang
Előző jelenet szereplői
- kelemen-daniel
- kovacs-tibor
- lugosi-jeno
- rado-karoly-karesz
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.