A barna rejtély

Dániel visszahőkölt az ajtótól, mintha a kukucskáló lyuk egyenesen az ő titkába látott volna bele. A falak még mindig suttogtak, de most már nem csak a folyosóról beszűrődő zajok, hanem a hirtelen támadt néma csend is nyomasztó volt. Fekete és Balog szoborszerű alakja a folyosón, mozdulatlanul, mint két rosszul sikerült bronzszobor, ott állt, miközben a Vaszoly utca 6. minden egyes lakója, a saját kis rezzenéseivel, mintha valami láthatatlan rendező instruálta volna őket, mindent tudni akart.
Ahogy Dániel hátraarcot csinált a saját nappalijába, a telefon még mindig remegett a kezében. A „Tudom” üzenet égette a retináját. Vajon Balogék is tudják? Vagy ők is csak valami más, ismeretlen félelem martalékai, pont, mint ő? A ház, ez a Vaszoly utcai doboz, hirtelen egy kollektív paranoiás elmegyógyintézetre kezdett hasonlítani, ahol mindenki a másikra néz, és senki sem meri bevallani, hogy ő maga a legijedtebb.
Karesz, a folyosó túloldalán, mintha csak hallotta volna Dániel gondolatait, hirtelen rekedtes, elfojtott morgást adott ki a lakásából. Nem a megszokott hajnali gitárzúzás volt, inkább egy magára hagyott grizzlyé, akinek elvették az utolsó mézes bödönét. Balogék erre összerezdültek, mint két diák, akit rajtakaptak a rosszalkodáson, és a folyosó sarkánál, mintha a föld nyelte volna el, Fekete úr alakja elmosódott, majd eltűnt. Balog sietősen, de mégis mereven bevágta maga mögött a 10-es lakás ajtaját, mintha a folyosó egy pillanatra felfalta volna. A némafigyelem fojtogató hálója egy pillanatra feloldódott, helyet adva a szokásos, kissé hangosabb lakótelepi zűrzavarnak – de a levegőben maradt a kézzelfogható, ragacsos félelem.
Dániel leült a kanapéra, és próbált mélyeket lélegezni, miközben azon gondolkodott, hogy vajon a tegnap esti pizzarendelésbe keveredett-e egy extra adag titok, amit most valaki kézbesíteni próbál. A telefonja megint megrezdült. Egy újabb üzenet érkezett, de ez már nem a „Tudom” volt. Ez egy fotó volt. Egy homályos, sötét kép, amin valami fekete, amorf folt látszott, alatta egyetlen szóval: „Barna”. Dániel arcán a vér is megfagyott. Barna? A barna boríték? De hát az Bálint titka volt, nem az övé! Vagy mégis? A tegnap esti titok hálója most már nemcsak a saját lakása, hanem az egész ház körül is szorosan összefonódott, és minden szál egy barna rejtélybe futott bele.