A Barna Boríték Suttogása — új hang

Tibor bá halkan felhördült. A szikrázás a fal mélyén mintha visszhangozta volna a lakók gyomrában lévő szorongást. A sötét lépcsőházban, ahol a zseblámpák fénye csak eltorzította az arcokat, a feszültség tapinthatóvá vált. Mindenki a másikat figyelte, minden egyes árnyék rejtett titkokat sejtetett. Kelemen Dániel, aki a falnak támaszkodva próbált minél láthatatlanabb maradni, érezte, ahogy a tegnap esti titok súlya újra ránehezedik. Ricsi, a szuterénből feljőve, egyre idegesebben pillantott a rendőrautó felé, remélve, hogy a sötét palástja eléggé elrejti. Karesz remegő kezeivel a falat tapogatta, mintha a villanyóra felelősségét hárítaná el magától.
Ebben a sűrű, fojtogató csendben, a lépcsőfordulóból egy árnyék vált el. Vincze Erzsébet, Erzsi néni, lassan lépkedett lefelé, tekintete élesen pásztázta az összegyűlt tömeget. Haja kócos volt, mintha sietve rántotta volna fel, de szemei annál élesebben villogtak a félhomályban. Nem a meghibásodás miatt aggódott láthatóan, hanem valami egészen más terhelte.
Egyenesen Bálint felé vette az irányt, aki Enci mellett állva próbált minél kisebbre zsugorodni. Erzsi néni megállt előtte, a szeme szúrósan fúrta Bálint arcát. A hangja mély volt, alig hallható, de élesen hasított a feszült csendbe: „Ugye nem felejtetted el, amit megbeszéltünk? A barna boríték, meg amiről benne van… Azért nem ártana, ha Enci is tudna mindent Erikáról és a gyerekről. Elvégre családtagok vagyunk, nem igaz?”
Bálint arca elfehéredett, a vére megfagyott az ereiben. Szája kinyílt, de nem jött ki rajta hang. Egy gyors, pánikba esett pillantást vetett Encire, aki nem értette a súlyos szavak jelentését, de érezte a feszültséget. Erzsi néni nem várt választ, csak intett a fejével a kezében lévő, alig látható, gyűrött barna boríték felé. „Az idő fogy, fiam. Fekete úr is egyre türelmetlenebb, és a tartozások meg nőnek. Gondolkozz el rajta, mielőtt valaki más teszi meg helyetted.”
Erzsi néni egy utolsó szúrós pillantást vetett Bálintra, majd ugyanolyan lassan, ahogy jött, eltűnt a sötét folyosó mélyén. A ház újra lélegzetet vett, de a levegő most még nehezebbé vált. A szikrázás a falban alábbhagyott, de a tegnap esti titok, a barna boríték és a fenyegető szavak visszhangja sokáig ott maradt a sötétségben, és mindenki tudta, hogy a problémák csak most kezdődtek.