XXIX/5. A bőrdiplomatatáska súlya — Csendes szerkezet

– Nem kell megijednie, uram – szólalt meg újra Monsieur Vaneau, miközben finoman végigsimított a táska rézzáróinak peremén. – A fizika törvényei továbbra is érvényben vannak az Intercontinental Expressen, még ha a poggyászok időnként törekednek is némi önállóságra.
– De hát éreztem! – nyögte a zaklatott új utas, miközben feszülten a nyolcas fülke ajtajának vetette a hátát. – Mintha egy elszabadult súly gurult volna az egyik sarokból a másikba! Odabent valami elszabadult!
– Egy rejtett belső rekesz rugós zárja – magyarázta Vaneau hűvös nyugalommal. – Amikor elmozdul egy súlyosabb tárgy, a keletkező lendület könnyen megtéveszti az ember érzékeit. Ilyenkor a gyanútlan tulajdonos úgy véli, mintha a táska önálló életet élne.
Laurent kalauz megkönnyebbülten megtörölte az izzadó homlokát a keskeny folyosó homályában.
– Tehát... semmi köze a sínpárhoz vagy a hálókocsi gravitációjához, Monsieur Vaneau?
– Semmi, Laurent – válaszolta a fődetektív finom, száraz mosollyal. – A szerelvényünk példásan tartja az egyenletes haladási irányt. A táska ellenben némi szakmai kíváncsiságot ébreszt bennem. Megengedi, uram, hogy a fülke világításánál közelebbről is megvizsgáljuk ezt a makacs szerkezetet?
A zaklatott férfi óvatosan Vaneau felé nyújtotta a bőrdiplomatatáskát, mintha az bármelyik pillanatban harapni készülne.