XXIX/3. A bőrdiplomatatáska súlya — Elszabadult gravitáció

– A gravitáció ritkán hoz létre fémes kattanásokat, uram – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíden, miközben félrelépett, hogy tisztább rálátása legyen a fülke belsejére. – A fizika szabályai általában csendesebbek.
– De mondom, hogy elmozdult! – erősködött a zaklatott új utas, és feszülten szorította magához a karcolásokkal teli bőrdiplomatatáskát. – Egyenesen a dívány széléről csúszott le, éppen abban a pillanatban, amikor az a különös, fémes zaj megszólalt!
Laurent kalauz óvatosan lépett közelebb, kezében a rézkulccsal tremolózva.
– Talán a vonat kanyarodott, uram… a sínpár errefelé nem éppen sima.
– Egy kanyar nem kattan így, Laurent – vetette ellen Vaneau finom mosollyal, miközben tekintete a táska rézcsatjaira tévedt. – Kivéve persze, ha a táska belső szerkezete maga kéri a figyelmet. Mondja csak, uram, a táskájában őrzött dokumentumok szoktak külön bejáratú életet élni, vagy ez az első alkalom, hogy a poggyásza önálló akarattal bír?
– Ez… ez teljesen képtelenség! – dadogta a zaklatott férfi, bár a szemeiben oszthatatlan riadalom bujkált. – Én csupán a holmimat védem!
– Megértem – bólintott Vaneau elegáns nyugalommal. – A tulajdon néha nehéz teher. Különösen, ha a rejtett rekeszek rugói feszülnek benne.