XV/9. A zománcozott miniatúra — A zsebóra halk kattanása és a zárt kör

A VIP kocsi elegáns szalonjában feszült csend uralkodott. Madame Fontane a csipkés zsebkendőjét szorongatta, miközben Monsieur Valmont komoran bámulta a dohányzóasztalon fekvő apró műtárgyat. Émile Vaneau ekkor lassan felállt, s kabátja belső zsebéből elővette a régi, vésett ezüst zsebóráját. Kinyitotta, s a fedél halkan kattant. Egyetlen pillantást vetett a mutatókra, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan hat perc múlva Ouvray állomására érkezünk.
– A dolgok természete szerint – folytatta Vaneau, óráját zsebre téve –, mindannyian azt hitték, hogy a miniatúra a negyedik fülkében történt behatoláskor cserélt gazdát. A látszólag elmozdított bársonybélés és a rézkapocs sérülése kiváló elterelés volt, amelyre a harmadik szakasznál figyelhettünk fel. Ám a valódi hamisítvány már a kiindulási peronon a dobozba került.
– Az egyetlen apróság, amit a sietség elárult – mutatott a mesterműre Vaneau –, nem a védőüveg repedése volt, hanem a friss sellakk leheletnyi keveréke, amelyet a monogram alatt elfedett évszám megszáradásához használtak. A tettes nem számolt azzal, hogy az üveg szélén visszamaradt hajszálvékony réteg pontosan felderíti a származási helyet.
Monsieur Valmont arca megrándult, s ingerülten közbevágott: – Ez puszta feltételezés! Nem nevezhet meg egy tiszteletreméltó utast ilyen ködös gyanú alapján!
– Valóban nem tenném – felelte Vaneau higgadtan –, ha az elkövető nem…
A mondat közepén a vonat hirtelen élesen lefékezett. A csiszolt kristálypoharak csörrenve összekoccantak a tálcán, s a szerelvény lassan begördült Ouvray kivilágított peronja mellé.
Az ajtók sziszegve kitárultak. Két egyenruhás helyi nyomozó lépett a szalonba, élükön egy szürke kabátos felügyelővel. A férfi rögvest körbehordta a tekintetét, majd egyenesen Monsieur Valmont felé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, műtárgyhamisítás és csalás ügyében – mondta határozottan a felügyelő.
– …ha az elkövető nem hagyná a saját monogramját a sellakkréteg alatt – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatát tökéletes nyugalommal, mintha a hatóság belépője csupán egy gondosan időzített hatásszünet lett volna.
Monsieur Valmont-t szótlanul elvezették. A peronon az utasok egy része leszállt, míg a szalon felé egy új utazó közeledett: egy magas úr, aki mindössze egyetlen, gyanúsan nehéz szivardobozt vitt a kezében, s túl kíváncsian méregette a fülkék zárszerkezetét. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, s friss teát készített elő. Az ajtók becsukódtak, az Intercontinental Express pedig zökkenve megindult a következő állomás felé. Émile Vaneau halkan bólintott, s figyelmét már az új utas szivardobozának szokatlan súlyára fordította.