XI/6. A fekete lakkszelence — A rugós retesz és a csendes gyanú

A rugós retesz finom, fémes kattanása visszhangot vert a Nyolcas fülke fafallal borított szűk terében. A fekete lakkszelence alsó lapja lassan, mint egy engedelmes fiók, két milliméternyit kicsúszott a helyéről, megmutatva a selyembélés mögött rejtőző, keskeny acéllemezt. Herr Lindner arca szürke árnyalatot vett fel, és zavart mozdulattal simította le gyűrött zakójának hajtókáját.
„Úgy vélem, mein Herr, a mechanika ritkán hazudik” – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben hüvelykujjával óvatosan megérintette a leleplezett acélfelületet. – „A zár szerkezete nem sérült, mert a nyitáshoz soha nem volt szükség kulcsra. Csupán némi türelemre és a megfelelő nyomáspont ismeretére.”
„Ez még nem bizonyít semmit!” – csattant fel Herr Lindner, bár a hangja érezhetően bizonytalanul csillogott a rekedtség mögött. „Bárki megtudhatta a trükköt! Akár a kalauz is!” Laurent, a hálókocsi kalauza meg sem rezzent, csupán a lámpást emelte kissé stabilabb szögbe. Vaneau egyetlen szelíd pillantással hűtötte le a férfit: „A gyanúsítás, Lindner úr, ritkán helyettesíti a bizonyítékot, ám annál pontosabban jelzi a beszorult helyzetet.”
A fiatal fátyolos hölgy egyetlen lépést tett előre. Fekete kesztyűs kezében apró, ezüsttel hímzett zsebkendőt szorongatott. „Ha az alsó rekesz nyitva volt, akkor az adólevél nem rablás áldozata lett, hanem valaki szándékosan helyezte át a belső zárólemez alá” – mondta halk, mégis kristálytiszta hangon. Vaneau lassan bólintott. „Kiváló észrevétel. A kérdés már csak az, hogy a dokumentumot elrejteni akarták, vagy éppen megőrizni valaki más elől.”
Odakint az éjszakai táj hirtelen kitágult, amint az Intercontinental Expressz elhagyta a sziklaszirtet, és a szerelvény egyenletes robogással fordult rá a Velleron felé vezető hosszú völgyi ívre. Az ablaküvegen végigfutó apró vízcseppek megtörték a fülke sárgás fényét.
Vaneau nem siettette a mozdulatot. Karcsú ujjaival megemelte a keskeny acéllemezt, de a rekesz alján nem papír lapult, hanem egy apró, viasszal lepecsételt rézhenger. A nyugalmazott fődetektív ajkán leheletnyi, száraz mosoly jelent meg. „A rejtélyek természetrajzához tartozik, hogy amikor azt hisszük, a válaszhoz értünk, csupán egy újabb ajtó kilincsét fogjuk meg.”