Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
418/1. A zizegő kalapdoboz — Az új utas rejtélye
Az Intercontinental Express ütemes kattogással hagyta maga mögött Saint-Germain-les-Bois fényit. A folyosón újra elcsendesedtek a kedélyek, ám az új utas – egy ideges tekintetű, szürke köpenyes úr – feszülten szorította magához a kerek, selyemszalaggal átkötött kalapdobozt. A dobozból halk, ritmikus zizegés hallatszott, mintha száraz falevelek csúszkáltak volna odabent minden egyes kanyarban.
– Elnézést a zavarásért – mormolta a szürke köpenyes úr, miközben óvatosan elosont a fülkeajtók előtt. – A négyes fülkéhez keresem az utat. Ugye ez nem a poggyászkocsi?
Laurent kalauz kimerülten megtámaszkodott a folyosó korlátján, és elgyötört mosollyal válaszolt:
– Amennyiben Ön nem egy présöntvény vagy egy óraszerkezet, uram, úgy biztosíthatom, hogy ez a VIP hálókocsi.
Monsieur Vaneau csendesen a zakója zsebébe süllyesztette az ezüst zsebóráját, majd kényelmesen visszasétált a fülkéje ajtajához.
– A kalapdobozok rendkívül figyelemreméltó tárgyak – jegyezte meg elgondolkodva. – Különösen azok, amelyek nem kalapot rejtenek, és a tulajdonosuk ügyel rá, hogy soha ne fordítsa őket fejjel lefelé.
– Tessék? – kapta fel a fejét a szürke köpenyes utas, és egy léptet hátrált. – Ez csupán egy finom bécsi cilindert rejt! Egy rendkívül kényes darab!
– Természetesen – bólintott Vaneau szelíd mosollyal. – És a bécsi nemez köztudottan hajlamos a zizegésre, valahányszor a szerelvény balra kanyarodik.
– Ön mindig ilyen tolakodó a többi utassal? – kérdezte ingerülten az új érkező, miközben a dobozt mélyebbre húzta a köpenye alá.
– Nem – felelte a detektív száraz eleganciával. – Csak akkor, ha a kalapok szokatlanul élénk természetrajzot mutatnak.
A fülkesor végén hirtelen egy tompa koccanás hallatszott, majd a dobozból halk, csikorgó fémhang rezdült meg. Az új utas elfehéredett, gyorsan benyitott a fülkéjébe, és kattanással magára zárta az ajtót. Laurent kalauz sajnálkozva sóhajtott fel, miközben a vonat már az éjszakai sötétségben robogott Valcourt irányába.
– Elnézést a zavarásért – mormolta a szürke köpenyes úr, miközben óvatosan elosont a fülkeajtók előtt. – A négyes fülkéhez keresem az utat. Ugye ez nem a poggyászkocsi?
Laurent kalauz kimerülten megtámaszkodott a folyosó korlátján, és elgyötört mosollyal válaszolt:
– Amennyiben Ön nem egy présöntvény vagy egy óraszerkezet, uram, úgy biztosíthatom, hogy ez a VIP hálókocsi.
Monsieur Vaneau csendesen a zakója zsebébe süllyesztette az ezüst zsebóráját, majd kényelmesen visszasétált a fülkéje ajtajához.
– A kalapdobozok rendkívül figyelemreméltó tárgyak – jegyezte meg elgondolkodva. – Különösen azok, amelyek nem kalapot rejtenek, és a tulajdonosuk ügyel rá, hogy soha ne fordítsa őket fejjel lefelé.
– Tessék? – kapta fel a fejét a szürke köpenyes utas, és egy léptet hátrált. – Ez csupán egy finom bécsi cilindert rejt! Egy rendkívül kényes darab!
– Természetesen – bólintott Vaneau szelíd mosollyal. – És a bécsi nemez köztudottan hajlamos a zizegésre, valahányszor a szerelvény balra kanyarodik.
– Ön mindig ilyen tolakodó a többi utassal? – kérdezte ingerülten az új érkező, miközben a dobozt mélyebbre húzta a köpenye alá.
– Nem – felelte a detektív száraz eleganciával. – Csak akkor, ha a kalapok szokatlanul élénk természetrajzot mutatnak.
A fülkesor végén hirtelen egy tompa koccanás hallatszott, majd a dobozból halk, csikorgó fémhang rezdült meg. Az új utas elfehéredett, gyorsan benyitott a fülkéjébe, és kattanással magára zárta az ajtót. Laurent kalauz sajnálkozva sóhajtott fel, miközben a vonat már az éjszakai sötétségben robogott Valcourt irányába.
Ebben a részben
Szereplők
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- szurke-kopenyes-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-csorgo-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotetkek-kabatos-utas
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.