Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
417/4. A pántolt fadoboz — A hirtelen fékpróba
– A kalapos úr nem óraszerkezetet szállít, ahogy azt a fülke felől hallható csörgés alapján sokan hitték – magyarázta Monsieur Vaneau halk, kimért hangon, miközben a folyosón összegyűlt utasok felé fordult. – A pántolt fadoboz elcsúsztatott súlypontja csupán figyelemelterelés volt. A dupla fenéklemez mögött csúszkáló fémnehezékek azt a célt szolgálták, hogy mindenki a fadobozra figyeljen, miközben a sötét köpeny alatt rejtőző bőrtáska...
– Ez felháborító rágalom! – vágott közbe a sötét köpenyes utas, miközben idegesen hátrálni próbált. – Semmi törvénytelent nem teszek!
– A törvénytelenség megítélése nem az én tisztem – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – De a vámszabadítási pecsétek hamisítására szolgáló présöntvények ritkán képezik a hálókocsi megszokott poggyászát.
Ekkor a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosón csörrenve koccantak össze a falikarok üvegburái. Laurent kalauz gyors mozdulattal az ajtófélfába kapaszkodott, miközben az Intercontinental Express csikorgó fékekkel begördült Saint-Germain-les-Bois lámpafényes peronjára.
A gőz szétoszlott, az ajtó csapódott, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a köpenyes utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítás és csempészet ügyében!
– ...amint azt az imént jelezni kívántam – fejezte be Vaneau szelíden a mondatát.
A csempészt elvezették, a fülkesor megkönnyebbülten felsóhajtott. Ám amint a szerelvény comótosan újra megindult, a nyitott ajtón egy új utas lépett be, aki egy furcsán selymesen zizegő, kerek kalapdobozt szorított magához. Vaneau egyetlen villanásnyi pillantást vetett az új jövevényre, majd elégedetten rácsukta ezüst zsebóráját.
– Ez felháborító rágalom! – vágott közbe a sötét köpenyes utas, miközben idegesen hátrálni próbált. – Semmi törvénytelent nem teszek!
– A törvénytelenség megítélése nem az én tisztem – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – De a vámszabadítási pecsétek hamisítására szolgáló présöntvények ritkán képezik a hálókocsi megszokott poggyászát.
Ekkor a vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a folyosón csörrenve koccantak össze a falikarok üvegburái. Laurent kalauz gyors mozdulattal az ajtófélfába kapaszkodott, miközben az Intercontinental Express csikorgó fékekkel begördült Saint-Germain-les-Bois lámpafényes peronjára.
A gőz szétoszlott, az ajtó csapódott, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a köpenyes utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítás és csempészet ügyében!
– ...amint azt az imént jelezni kívántam – fejezte be Vaneau szelíden a mondatát.
A csempészt elvezették, a fülkesor megkönnyebbülten felsóhajtott. Ám amint a szerelvény comótosan újra megindult, a nyitott ajtón egy új utas lépett be, aki egy furcsán selymesen zizegő, kerek kalapdobozt szorított magához. Vaneau egyetlen villanásnyi pillantást vetett az új jövevényre, majd elégedetten rácsukta ezüst zsebóráját.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-csorgo-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotetkek-kabatos-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.