Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
417/3. A pántolt fadoboz — Az elcsúsztatott súlypont
A szomszédos fülkeajtó résnyire nyílt, s a sötétkék kabátos utas riadt tekintettel méregette a folyosón várakozókat.
– Elnézést – suttogta fojtott hangon –, de az a doboz... amikor letette a padlóra, a válaszfal felől olyan hang hallatszott, mintha egy nehéz fémgolyó gurult volna végig a dupla fenéklemezen.
– A gravitáció ritkán téved, uram – jegyezte meg Vaneau szelíden. – Különösen akkor, ha egy díszes fadoboznak nem a közepe, hanem a sarka nehezebb a kelleténél.
– De mit lehet abban rejteni? – csatlakozott az új csörgő utas is, aki idegesen babrálta a kabátja gombjait. – Talán valami veszélyes szerkezetet?
– A veszélyes szerkezetek ritkán csörögnek ilyen kiszámítható ütemben, mint a jól nevelt faliórák – csillapította a kedélyeket Vaneau egy halk mosollyal. – Bár elismerem, a tulajdonos idegrendszere jóval törékenyebbnek tűnik.
Ebben a pillanatban a fődetektív lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egyetlen ruganyos kattanással kinyitotta, s egy pillanatig némán nézte az apró mutatók mozgását. Laurent kalauz felvont szemöldökkel leste a megszokott gesztust.
– Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Germain-les-Bois állomásra érkezünk – szólalt meg végül Vaneau higgadtan, majd óvatosan rácsukta a fedélt. – És ha nem tévedek, a kalapos úr pántolt ládája ott kísérli meg legelőször az észrevétlen távozást.
– Elnézést – suttogta fojtott hangon –, de az a doboz... amikor letette a padlóra, a válaszfal felől olyan hang hallatszott, mintha egy nehéz fémgolyó gurult volna végig a dupla fenéklemezen.
– A gravitáció ritkán téved, uram – jegyezte meg Vaneau szelíden. – Különösen akkor, ha egy díszes fadoboznak nem a közepe, hanem a sarka nehezebb a kelleténél.
– De mit lehet abban rejteni? – csatlakozott az új csörgő utas is, aki idegesen babrálta a kabátja gombjait. – Talán valami veszélyes szerkezetet?
– A veszélyes szerkezetek ritkán csörögnek ilyen kiszámítható ütemben, mint a jól nevelt faliórák – csillapította a kedélyeket Vaneau egy halk mosollyal. – Bár elismerem, a tulajdonos idegrendszere jóval törékenyebbnek tűnik.
Ebben a pillanatban a fődetektív lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egyetlen ruganyos kattanással kinyitotta, s egy pillanatig némán nézte az apró mutatók mozgását. Laurent kalauz felvont szemöldökkel leste a megszokott gesztust.
– Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Germain-les-Bois állomásra érkezünk – szólalt meg végül Vaneau higgadtan, majd óvatosan rácsukta a fedélt. – És ha nem tévedek, a kalapos úr pántolt ládája ott kísérli meg legelőször az észrevétlen távozást.
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-csorgo-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotetkek-kabatos-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-hallgatag-uriember
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-kalapos-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.