Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
415/3. A dupla lakatú fatok — A rezonancia titka
– Ha nem tévedek – lépett egy lépéssel közelebb Émile Vaneau, miközben tekintete a dupla lakat sárgaréz pántjaira tapadt –, ez a fatok nem csupán hallgat, hanem válaszol is a szomszédos akusztikára.
A zaklatott új utas kétségbeesetten szorította magához a nehéz ládát.
– Ez nem hangszer! – suttogta fojtott hangon, és hátrálni próbált a keskeny folyosón. – Ez egy rendkívül precíz, megrendelésre készült kronométer-tok! De miért kopog a fal a szomszédban minden egyes pendülésre?
– Remek kérdés – fordult Vaneau a 4-es fülke nyitott ajtaja felé, ahol a sötét köpenyes utas és a mögötte lapuló, sötétkék kabátos társa egyszerre merevedett meg. – Úgy tűnik, az önök válaszfala meglehetősen érzékeny a mechanikus rezgésekre. Vagy esetleg valami más van a burkolat mögé rejtve?
Laurent kalauz gyanakvóan felhorkant, benyúlt a fülkébe, és az ajtókeret melletti faborítást vizsgálgatva félretolta a kárpit szélét.
– A fene egye meg… – morogta Laurent. – Ez nem faápoló viasz a léceken, hanem friss gyanta. És egy kis rézkampó áll ki közvetlenül a válaszfalból!
– Valóban – bólintott a detektív meleg, töprengő hangon. – Valaki gondoskodott róla, hogy a szomszédos fülke zörejei felerősítve jussanak át ide. A kérdés már csak az, uraim, hogy önök a hangot akarták elnyomni, vagy a doboz tulajdonosát próbálták megfélemlíteni?
A sötét köpenyes utas sápadtan nyelt egyet, majd a sötétkék kabátos társa mögé lépve rekedten megszólalt:
– Mi csak a megbízást teljesítettük! Azt mondták, ha a fatok megszólal, azonnal koppintsunk a válaszfalra, különben… különben végünk!
– A „végünk” kifejezés mindig meglehetősen túlzó egy vasúti utazás során – jegyezte meg Vaneau finom, száraz mosollyal. Előhúzta zsebéből a régi ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, és halkan megkocogtatta az üveget. – Különösen úgy, hogy pontosan tizenöt perc múlva Auberoche állomásra érkezünk, és a hatóságok felettébb érdeklődnek majd az ilyen jellegű megbízások iránt.
A zaklatott új utas kétségbeesetten szorította magához a nehéz ládát.
– Ez nem hangszer! – suttogta fojtott hangon, és hátrálni próbált a keskeny folyosón. – Ez egy rendkívül precíz, megrendelésre készült kronométer-tok! De miért kopog a fal a szomszédban minden egyes pendülésre?
– Remek kérdés – fordult Vaneau a 4-es fülke nyitott ajtaja felé, ahol a sötét köpenyes utas és a mögötte lapuló, sötétkék kabátos társa egyszerre merevedett meg. – Úgy tűnik, az önök válaszfala meglehetősen érzékeny a mechanikus rezgésekre. Vagy esetleg valami más van a burkolat mögé rejtve?
Laurent kalauz gyanakvóan felhorkant, benyúlt a fülkébe, és az ajtókeret melletti faborítást vizsgálgatva félretolta a kárpit szélét.
– A fene egye meg… – morogta Laurent. – Ez nem faápoló viasz a léceken, hanem friss gyanta. És egy kis rézkampó áll ki közvetlenül a válaszfalból!
– Valóban – bólintott a detektív meleg, töprengő hangon. – Valaki gondoskodott róla, hogy a szomszédos fülke zörejei felerősítve jussanak át ide. A kérdés már csak az, uraim, hogy önök a hangot akarták elnyomni, vagy a doboz tulajdonosát próbálták megfélemlíteni?
A sötét köpenyes utas sápadtan nyelt egyet, majd a sötétkék kabátos társa mögé lépve rekedten megszólalt:
– Mi csak a megbízást teljesítettük! Azt mondták, ha a fatok megszólal, azonnal koppintsunk a válaszfalra, különben… különben végünk!
– A „végünk” kifejezés mindig meglehetősen túlzó egy vasúti utazás során – jegyezte meg Vaneau finom, száraz mosollyal. Előhúzta zsebéből a régi ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, és halkan megkocogtatta az üveget. – Különösen úgy, hogy pontosan tizenöt perc múlva Auberoche állomásra érkezünk, és a hatóságok felettébb érdeklődnek majd az ilyen jellegű megbízások iránt.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
- zaklatott-uj-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.