Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
415/2. A dupla lakatú fatok — Koppanások a szomszédban
Monsieur Vaneau lassan a szomszédos fülke ajtajához lépett, ahonnan az újabb, tompa ütődések származtak. Az új utas idegesen megigazította sálját, és a folyosó falához lapult, mint aki legszívesebben láthatatlanná válna a nehéz ládájával együtt.
– Uram – fordult hozzá Vaneau halk, töprengő hangon –, a szellemi tulajdon általában csendben marad, amikor nem kérik a véleményét. De úgy tűnik, az ön szomszédja rendkívül élénk dialógust folytat a faborítással.
– Én… én nem ismerem a szomszédomat! – habogta a zaklatott férfi, miközben a fatok szélét kaparta a körmével. – Csupán nyugalmat vásároltam erre az útra!
Laurent kalauz a szemét forgatta, és előhúzta a fülkeleltárt.
– A négyesben a sötét köpenyes úr és a sötétkék kabátos társa tartózkodik – morogta a kalauz. – Vagy legalábbis a menetjegyük szerint pihenniük kellene, nem pedig a falat verdiagnosztizálniuk.
Az ajtó ekkor hirtelen résnyire nyílt. A sötét köpenyes utas sápadt arca bukkant elő, szemeiben leplezetlen riadalom tükröződött. Tekintete azonnal az új utas dupla lakatú dobozára tapadt, amelyből ebben a pillanatban halk, rezonáló pendülés hallatszott.
– Mi van abban a tokban? – kérdezte a sötét köpenyes rekedten. – Nem engedheti meg, hogy kinyissa!
Monsieur Vaneau óvatosan megkocogtatta a fát a sétapálcája gombjával.
– Rendkívül tanulságos, ahogyan egyetlen doboz képes összehozni a legkülönbözőbb aggodalmakat – jegyezte meg a fődetektív. – Úgy látom, uraim, a félelemnek ezen a vonaton meglehetősen kifinomult a hallása.
– Uram – fordult hozzá Vaneau halk, töprengő hangon –, a szellemi tulajdon általában csendben marad, amikor nem kérik a véleményét. De úgy tűnik, az ön szomszédja rendkívül élénk dialógust folytat a faborítással.
– Én… én nem ismerem a szomszédomat! – habogta a zaklatott férfi, miközben a fatok szélét kaparta a körmével. – Csupán nyugalmat vásároltam erre az útra!
Laurent kalauz a szemét forgatta, és előhúzta a fülkeleltárt.
– A négyesben a sötét köpenyes úr és a sötétkék kabátos társa tartózkodik – morogta a kalauz. – Vagy legalábbis a menetjegyük szerint pihenniük kellene, nem pedig a falat verdiagnosztizálniuk.
Az ajtó ekkor hirtelen résnyire nyílt. A sötét köpenyes utas sápadt arca bukkant elő, szemeiben leplezetlen riadalom tükröződött. Tekintete azonnal az új utas dupla lakatú dobozára tapadt, amelyből ebben a pillanatban halk, rezonáló pendülés hallatszott.
– Mi van abban a tokban? – kérdezte a sötét köpenyes rekedten. – Nem engedheti meg, hogy kinyissa!
Monsieur Vaneau óvatosan megkocogtatta a fát a sétapálcája gombjával.
– Rendkívül tanulságos, ahogyan egyetlen doboz képes összehozni a legkülönbözőbb aggodalmakat – jegyezte meg a fődetektív. – Úgy látom, uraim, a félelemnek ezen a vonaton meglehetősen kifinomult a hallása.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.