Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
415/1. A dupla lakatú fatok — Árnyak a folyosón
A kerekek ütemes kattogása jelezte, hogy az Intercontinental Express elhagyta Saint-Mireux kivilágított peronját, s ismét belevetette magát az éjszakai sötétségbe. A hálókocsi folyosóján Laurent kalauz még mindig a homlokát törölgette, miközben gyanakvóan méregette a frissen felszállt, zaklatott külsejű utast.
– Remélem, uram, a maga csomagjában nincsenek óraalkatrészek – morogta Laurent, miközben helyet szorított magának a keskeny átjáróban. – A hatóság épp az imént mentett meg bennünket egy nagyobb menetrendi katasztrófától.
– Ó, dehogy! Ez teljesen más! – felelte a férfi kapkodva, miközben a hóna alatt lapuló, nehéz fatokot még szorosabban magához szorította. A dobozt két vaskos rézlakat zárta le. – Ez csupán... személyes feljegyzés. Rendkívül törékeny szellemi tulajdon!
Monsieur Vaneau végigmérte a pántokkal megerősített, komor kinézetű ládikót.
– A szellemi tulajdon ritkán igényel dupla lakatot, kivéve, ha a gondolatok túlságosan nehezek – jegyezte meg a fődetektív elegáns derűvel. – Vagy ha véletlenül csörögnek, amikor a szerelvény kissé élesebben veszi a kanyart.
Az új utas elfehéredett, de mielőtt válaszolhatott volna, a szomszédos fülke sötétített ajtaja mögül halk, ritmikus koppanás ütötte meg a fülüket. Nem a láda adta a hangot, hanem valami egészen más. Vaneau finoman elmosolyodott, majd megigazította a hajtókáját.
– Úgy tűnik, Laurent – mondta halk, kiegyensúlyozott hangon –, az éjszaka még tartogat számunkra némi tennivalót, mielőtt elérnénk Mont-Léry állomását.
– Remélem, uram, a maga csomagjában nincsenek óraalkatrészek – morogta Laurent, miközben helyet szorított magának a keskeny átjáróban. – A hatóság épp az imént mentett meg bennünket egy nagyobb menetrendi katasztrófától.
– Ó, dehogy! Ez teljesen más! – felelte a férfi kapkodva, miközben a hóna alatt lapuló, nehéz fatokot még szorosabban magához szorította. A dobozt két vaskos rézlakat zárta le. – Ez csupán... személyes feljegyzés. Rendkívül törékeny szellemi tulajdon!
Monsieur Vaneau végigmérte a pántokkal megerősített, komor kinézetű ládikót.
– A szellemi tulajdon ritkán igényel dupla lakatot, kivéve, ha a gondolatok túlságosan nehezek – jegyezte meg a fődetektív elegáns derűvel. – Vagy ha véletlenül csörögnek, amikor a szerelvény kissé élesebben veszi a kanyart.
Az új utas elfehéredett, de mielőtt válaszolhatott volna, a szomszédos fülke sötétített ajtaja mögül halk, ritmikus koppanás ütötte meg a fülüket. Nem a láda adta a hangot, hanem valami egészen más. Vaneau finoman elmosolyodott, majd megigazította a hajtókáját.
– Úgy tűnik, Laurent – mondta halk, kiegyensúlyozott hangon –, az éjszaka még tartogat számunkra némi tennivalót, mielőtt elérnénk Mont-Léry állomását.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
- sotetkek-kabatos-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.