Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
405/4. A gőzpára titka — Előadás Rivesaltes felé
Vaneau a sötét köpenyes utas fülkéje felé biccentett, mintha egy színházi előadás legérdekesebb jelenetének kihagyására utalna. „Nos, úgy tűnik, a kritika nem mindenki számára egyértelmű” – jegyezte meg nyugodtan.
Laurent kalauz azonban nem volt a humoránál. „Ez nem kritika, Monsieur! Ez egy menekülőre fogott élet! A dobolás lassan egy katonai menetelésre emlékeztet, a sziszegés pedig… mintha valami készülne az indításra! Az az utas ott bent… ő fél. De mitől? Vagy kitől?” Laurent a doboló fülke ajtajára meredt, ami most már szinte ütemesen rezonált a zajokkal.
„A félelem, kalauz úr, rendkívül sokoldalú érzés” – válaszolta Vaneau, hangjában a megszokott, enyhe melankólia. „Lehet, hogy attól fél, amit a bőröndje tesz. Vagy attól, amit a bőröndje *fog* tenni. De az is elképzelhető, hogy attól tart, amit *mi* teszünk, ha rájövünk, mi van a bőröndjében.”
Ekkor a dobolás elért egy új, eszeveszett sebességet, és a sziszegés is metszőbben hangzott. A fülke ajtajából vékony gőzcsík kezdett szivárogni, ami azonnal elvegyült a folyosó levegőjével, halvány, fémes szagot hagyva maga után.
„Gőz!” – szisszent fel Laurent. „Gőz és acélrugók! Ez már nem kalaptisztító, ez egy mobil kazán! Valóban Montverdun előtt akarja felrobbantani a vonatot?”
Vaneau lassan megrázta a fejét. „A robbanás túlságosan végleges lenne, kalauz úr. És túl kevéssé… elegáns. Ez a szerkezet inkább egy nyitányra készül, nem egy befejezésre. Egy bemutatóra, amelynek a közönsége épp most kapott egy kis ízelítőt.” Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a járását. „Pontosan hét perc múlva Rivesaltes állomásra érkezünk. Talán addigra az előadás is teljes pompájában bontakozik ki.”
Laurent kalauz azonban nem volt a humoránál. „Ez nem kritika, Monsieur! Ez egy menekülőre fogott élet! A dobolás lassan egy katonai menetelésre emlékeztet, a sziszegés pedig… mintha valami készülne az indításra! Az az utas ott bent… ő fél. De mitől? Vagy kitől?” Laurent a doboló fülke ajtajára meredt, ami most már szinte ütemesen rezonált a zajokkal.
„A félelem, kalauz úr, rendkívül sokoldalú érzés” – válaszolta Vaneau, hangjában a megszokott, enyhe melankólia. „Lehet, hogy attól fél, amit a bőröndje tesz. Vagy attól, amit a bőröndje *fog* tenni. De az is elképzelhető, hogy attól tart, amit *mi* teszünk, ha rájövünk, mi van a bőröndjében.”
Ekkor a dobolás elért egy új, eszeveszett sebességet, és a sziszegés is metszőbben hangzott. A fülke ajtajából vékony gőzcsík kezdett szivárogni, ami azonnal elvegyült a folyosó levegőjével, halvány, fémes szagot hagyva maga után.
„Gőz!” – szisszent fel Laurent. „Gőz és acélrugók! Ez már nem kalaptisztító, ez egy mobil kazán! Valóban Montverdun előtt akarja felrobbantani a vonatot?”
Vaneau lassan megrázta a fejét. „A robbanás túlságosan végleges lenne, kalauz úr. És túl kevéssé… elegáns. Ez a szerkezet inkább egy nyitányra készül, nem egy befejezésre. Egy bemutatóra, amelynek a közönsége épp most kapott egy kis ízelítőt.” Monsieur Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig nézte a járását. „Pontosan hét perc múlva Rivesaltes állomásra érkezünk. Talán addigra az előadás is teljes pompájában bontakozik ki.”
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- az-uj-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.