Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
404/3. A csörgő mechanika — Sziszegő pára a folyosón
A hálókocsi szőnyegén alig érezhető rezgés futott végig, ahogy az Intercontinental Express elhagyta az éjszakai kanyart. Laurent kalauz elfojtott lélegzettel figyelte a hatos fülke ajtajának alsó rését, ahol hirtelen egy finom, ezüstösen csillogó fémszilánk pattant ki a folyosóra, s halk koppanással megállt Vaneau cipőjének orránál.
– Úgy tűnik, a selyemkalapok megkezdték az önálló életüket – jegyezte meg Émile Vaneau, s botja hegyével óvatosan odébb tolta az apró fogaskereket. – Vagy a tulajdonosuk éppen átrendezi a kalapdoboz belső szerkezetét.
Ekkor a szomszédos fülke ajtaján halk zárkattanás hallatszott, s a sötét köpenyes utas lépett ki a folyosóra. Szeme csillogott a reményteli bizakodástól, amint a hatos fülke felé pillantott.
– Elnézést a zavarásért, uraim – szólalt meg halkan a köpenyes férfi. – Nem tehetek róla, de ez a ritmikus kattogás lenyűgöző. Mint egy finommechanikai műhely a nyílt pályán! Véletlenül nem egy sárgaréz óramű ketyeg odabent?
– Egyelőre csak annyi bizonyos, uram, hogy a kalapdoboz gazdája meglehetősen idegesen kezeli a szerszámait – felelte Vaneau száraz eleganciával. – És a jelek szerint a kenőolajjal sem spórol.
Ebben a pillanatban a hatos fülke ajtaja alól vékony, szürkés párcsík csapott ki, melynek fanyar gépzsírszaga betöltötte a folyosó levegőjét. Laurent elhűlve nyúlt a kalauzkulcsához:
– Monsieur Vaneau, ha ez így folytatódik, gőzkabin lesz a hálókocsiból!
– Nyugalom, Laurent – válaszolta Vaneau derűsen. – A nagy találmányok ritkán születnek füst nélkül. A kérdés már csak az, mit takargat a cilinder alatt szomszédunk, mielőtt elérjük a következő állomást.
– Úgy tűnik, a selyemkalapok megkezdték az önálló életüket – jegyezte meg Émile Vaneau, s botja hegyével óvatosan odébb tolta az apró fogaskereket. – Vagy a tulajdonosuk éppen átrendezi a kalapdoboz belső szerkezetét.
Ekkor a szomszédos fülke ajtaján halk zárkattanás hallatszott, s a sötét köpenyes utas lépett ki a folyosóra. Szeme csillogott a reményteli bizakodástól, amint a hatos fülke felé pillantott.
– Elnézést a zavarásért, uraim – szólalt meg halkan a köpenyes férfi. – Nem tehetek róla, de ez a ritmikus kattogás lenyűgöző. Mint egy finommechanikai műhely a nyílt pályán! Véletlenül nem egy sárgaréz óramű ketyeg odabent?
– Egyelőre csak annyi bizonyos, uram, hogy a kalapdoboz gazdája meglehetősen idegesen kezeli a szerszámait – felelte Vaneau száraz eleganciával. – És a jelek szerint a kenőolajjal sem spórol.
Ebben a pillanatban a hatos fülke ajtaja alól vékony, szürkés párcsík csapott ki, melynek fanyar gépzsírszaga betöltötte a folyosó levegőjét. Laurent elhűlve nyúlt a kalauzkulcsához:
– Monsieur Vaneau, ha ez így folytatódik, gőzkabin lesz a hálókocsiból!
– Nyugalom, Laurent – válaszolta Vaneau derűsen. – A nagy találmányok ritkán születnek füst nélkül. A kérdés már csak az, mit takargat a cilinder alatt szomszédunk, mielőtt elérjük a következő állomást.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-uj-csorgo-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.