Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
404/2. A csörgő cilinder — Folyosói feszültség
A hatos fülke ajtaja ingerült csattanással vágódott be az új utas mögött, ám a fa ajtólap sem tudta teljesen elfojtani azt a jellegzetes, fémes csikorgást, amely a terjedelmes kalapdoboz padlóra helyezését kísérte. Laurent kalauz elképedve nézett a lezárt ajtóra, majd elhűlve fordult a nyugalmazott detektív felé.
– Ha az a doboz selyemkalapokat tartalmaz, Monsieur Vaneau, akkor én egy csipkefátyolos gőzmozdony vagyok – suttogta a kalauz, miközben gyanakvóan méregette a hatos fülke rézkilincsét. – Mégis mi nyomhat ennyit egy selyemkalapos dobozban?
– Legfeljebb a józan ész hiánya, Laurent – jegyezte meg Émile Vaneau, s zsebébe süllyesztett kézzel elindult a folyosó hűvös ablakai felé. – Vagy némi nehézipari precizitás. Észrevette a férfi jobb hüvelykujján a finom gépolajfoltot? Egy igazi kalapgyűjtő ritkán szerel fogaskerekeket a cilinderek karimája alá.
Mielőtt Laurent válaszolhatott volna, a hatos fülke ajtaja hirtelen résnyire újra kinyílt. Az új utas nyújtotta ki a fejét, s szemmel láthatóan igyekezett leplezni növekvő zavarát.
– Kalauz! – sziszegte idegesen. – Nem működik a fülkém szellőzője! Ráadásul valami ritmikus, fémes ketyegést hallani a falakból, ami teljesen lehetetlenné teszi a pihenésemet!
– A ritmikus zörejek valóban megterhelőek tudnak lenni – lépett közelebb Vaneau egyetlen megnyugtató, mégis éles mosollyal. – Különösen akkor, ha a zaj forrása nem a falban, hanem alig fél méterre fekszik a saját párnánktól.
– Öntől nem kértem szakértést, uram! – horkant fel a kalapos utas, majd tehetetlen dühhel ismét magára rántotta az ajtót.
Laurent sóhajtva megigazította a sapkáját, s a detektívre pillantott:
– Nos, Monsieur Vaneau, mit tegyünk?
– Egyelőre várunk, kedves barátom – felelte Vaneau higgadtan. – Megvárjuk, amíg a családi kalapgyűjtemény eléri a saját üzemi hőmérsékletét.
– Ha az a doboz selyemkalapokat tartalmaz, Monsieur Vaneau, akkor én egy csipkefátyolos gőzmozdony vagyok – suttogta a kalauz, miközben gyanakvóan méregette a hatos fülke rézkilincsét. – Mégis mi nyomhat ennyit egy selyemkalapos dobozban?
– Legfeljebb a józan ész hiánya, Laurent – jegyezte meg Émile Vaneau, s zsebébe süllyesztett kézzel elindult a folyosó hűvös ablakai felé. – Vagy némi nehézipari precizitás. Észrevette a férfi jobb hüvelykujján a finom gépolajfoltot? Egy igazi kalapgyűjtő ritkán szerel fogaskerekeket a cilinderek karimája alá.
Mielőtt Laurent válaszolhatott volna, a hatos fülke ajtaja hirtelen résnyire újra kinyílt. Az új utas nyújtotta ki a fejét, s szemmel láthatóan igyekezett leplezni növekvő zavarát.
– Kalauz! – sziszegte idegesen. – Nem működik a fülkém szellőzője! Ráadásul valami ritmikus, fémes ketyegést hallani a falakból, ami teljesen lehetetlenné teszi a pihenésemet!
– A ritmikus zörejek valóban megterhelőek tudnak lenni – lépett közelebb Vaneau egyetlen megnyugtató, mégis éles mosollyal. – Különösen akkor, ha a zaj forrása nem a falban, hanem alig fél méterre fekszik a saját párnánktól.
– Öntől nem kértem szakértést, uram! – horkant fel a kalapos utas, majd tehetetlen dühhel ismét magára rántotta az ajtót.
Laurent sóhajtva megigazította a sapkáját, s a detektívre pillantott:
– Nos, Monsieur Vaneau, mit tegyünk?
– Egyelőre várunk, kedves barátom – felelte Vaneau higgadtan. – Megvárjuk, amíg a családi kalapgyűjtemény eléri a saját üzemi hőmérsékletét.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-uj-csorgo-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.