Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
404/1. A csörgő kalapdoboz — Új árnyak a hálókocsin
Laurent kalauz megtörölte a homlokát a zsebkendőjével, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben a szerelvény ütemesen kattogva száguldott tovább a sötétedő tájban Valcourt felé.
– Hála az égnek, Monsieur Vaneau! – jegyezte meg elégedetten. – Úgy tűnik, végre nyugodt éjszakánk lesz. A kémeket elvezették, s a levendulaviasz tömény illata is elült a folyosón.
– A nyugalom igencsak relatív fogalom, Laurent – felelte Émile Vaneau csendes derűvel, miközben lassú léptekkel haladt a szőnyegen. – Különösen egy olyan hálókocsiban, ahol a selyemkalapokat láthatóan tömör fémből öntik.
– Tessék? – hűlt el a kalauz, s az imént felszállt, szürke kabátos úr után nézett, aki épp a hatos fülke ajtajánál küszködött a poggyászával. A nagyméretű, elegáns selyemkalapos doboz finom, ritmikus csörrenéssel koccant az ajtófélfának, mintha egy maréknyi ezüstkanál lapult volna benne.
– Elnézést a fennakadásért! – fordult feléjük az új utas gyanakvó tekintettel, s szorosan magához ölelte a terjedelmes dobozt. – Csupán a családi kalapgyűjteményem. Rendkívül törékeny, finom darabok!
– Természetesen – bólintott Vaneau hibátlan eleganciával. – Bár szerény tapasztalataim szerint kevés cilinder igényel ennyire nehéz öntvényvas merevítést.
– Maga talán gyanúsít engem valamivel, uram? – horkant fel a férfi csípősen.
– Egyelőre csak azzal, hogy túlságosan ragaszkodik a fejfedői épségéhez – mosolyodott el a nyugalmazott fődetektív, majd Laurent felé fordult. – Úgy vélem, kedves barátom, az éjszakai műszakja még korántsem ért véget.
– Hála az égnek, Monsieur Vaneau! – jegyezte meg elégedetten. – Úgy tűnik, végre nyugodt éjszakánk lesz. A kémeket elvezették, s a levendulaviasz tömény illata is elült a folyosón.
– A nyugalom igencsak relatív fogalom, Laurent – felelte Émile Vaneau csendes derűvel, miközben lassú léptekkel haladt a szőnyegen. – Különösen egy olyan hálókocsiban, ahol a selyemkalapokat láthatóan tömör fémből öntik.
– Tessék? – hűlt el a kalauz, s az imént felszállt, szürke kabátos úr után nézett, aki épp a hatos fülke ajtajánál küszködött a poggyászával. A nagyméretű, elegáns selyemkalapos doboz finom, ritmikus csörrenéssel koccant az ajtófélfának, mintha egy maréknyi ezüstkanál lapult volna benne.
– Elnézést a fennakadásért! – fordult feléjük az új utas gyanakvó tekintettel, s szorosan magához ölelte a terjedelmes dobozt. – Csupán a családi kalapgyűjteményem. Rendkívül törékeny, finom darabok!
– Természetesen – bólintott Vaneau hibátlan eleganciával. – Bár szerény tapasztalataim szerint kevés cilinder igényel ennyire nehéz öntvényvas merevítést.
– Maga talán gyanúsít engem valamivel, uram? – horkant fel a férfi csípősen.
– Egyelőre csak azzal, hogy túlságosan ragaszkodik a fejfedői épségéhez – mosolyodott el a nyugalmazott fődetektív, majd Laurent felé fordult. – Úgy vélem, kedves barátom, az éjszakai műszakja még korántsem ért véget.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.