Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
403/5. A levendulaviasz titka — Végkifejlet a Saint-Luc állomáson
– Saint-Luc? – kérdezte a sötét köpenyes utas rekedten, s hátraillant volna, ám Laurent kalauz termetes alakja határozottan elállta a szűk folyosót. – És mégis mi köze az állomásnak az én fémkazettámhoz?
– Minden, drága uram – felelte Monsieur Vaneau derűs, szinte atyai nyugalommal. – A hálókocsi utasközönsége azt hitte, a szomszédos fülke ketyegő hegedűtokja egy veszélyes pokoli szerkezet. A kiszivárgó viaszillatot pedig csupán furcsa hóbortnak tekintették. Ám a valóságban a ketyegés egy finommechanikai másológép időzítője volt, a levendulaviasz pedig a lopott vasúti tervrajzok vízhatlanítására szolgált.
A folyosón ekkorra már több kíváncsi utas is összegyűlt. A köpenyes férfi arca megrándult.
– Ez nevetséges! Semmit sem bizonyíthat!
– A hegedűtok gyantáján ragadt lila viaszfolt mintázata pontosan megegyezik az ön mandzsettáján lévő lenyomattal – mutatott rá Vaneau. – Ön és a szürke kalapos társa…
A mondat közepén a szerelvény hirtelen hatalmasat rándult. A fékpofák csikorgása végigvisított a kocsikon, poharak csörrentek a büfékocsiban, s az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Luc állomás gőzölgő peronja mellé.
Az ajtó csapódott, s két helyi nyomozó lépett a hálókocsiba. A vezetőjük röviden körbenézett, majd a köpenyes utas elé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, ipari kémkedés ügyében!
– …együtt próbáltak átszökni a határon – fejezte be Vaneau a mondatot zavartalan eleganciával.
A letartóztatottakat elvezették, s a hálókocsi lassan kiürült. Laurent fellélegzett, miközben az ajtók becsukódtak, s a vonat elindult Valcourt felé. Vaneau ekkor pillantott meg egy új utast, aki egy szokatlanul nehéz, csörgő selyemkalapos dobozt szorongatott. A detektív elmosolyodott: az utazás folytatódott.
– Minden, drága uram – felelte Monsieur Vaneau derűs, szinte atyai nyugalommal. – A hálókocsi utasközönsége azt hitte, a szomszédos fülke ketyegő hegedűtokja egy veszélyes pokoli szerkezet. A kiszivárgó viaszillatot pedig csupán furcsa hóbortnak tekintették. Ám a valóságban a ketyegés egy finommechanikai másológép időzítője volt, a levendulaviasz pedig a lopott vasúti tervrajzok vízhatlanítására szolgált.
A folyosón ekkorra már több kíváncsi utas is összegyűlt. A köpenyes férfi arca megrándult.
– Ez nevetséges! Semmit sem bizonyíthat!
– A hegedűtok gyantáján ragadt lila viaszfolt mintázata pontosan megegyezik az ön mandzsettáján lévő lenyomattal – mutatott rá Vaneau. – Ön és a szürke kalapos társa…
A mondat közepén a szerelvény hirtelen hatalmasat rándult. A fékpofák csikorgása végigvisított a kocsikon, poharak csörrentek a büfékocsiban, s az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Luc állomás gőzölgő peronja mellé.
Az ajtó csapódott, s két helyi nyomozó lépett a hálókocsiba. A vezetőjük röviden körbenézett, majd a köpenyes utas elé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, ipari kémkedés ügyében!
– …együtt próbáltak átszökni a határon – fejezte be Vaneau a mondatot zavartalan eleganciával.
A letartóztatottakat elvezették, s a hálókocsi lassan kiürült. Laurent fellélegzett, miközben az ajtók becsukódtak, s a vonat elindult Valcourt felé. Vaneau ekkor pillantott meg egy új utast, aki egy szokatlanul nehéz, csörgő selyemkalapos dobozt szorongatott. A detektív elmosolyodott: az utazás folytatódott.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
- sotet-kopenyes-utas
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.