Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
403/2. A szivárgó levendula — Éjszakai puhatolózás a folyosón
Laurent kalauz óvatosan megkocogtatta az ötös fülke lakkozott ajtaját, miközben gyanakvó pillantást vetett a padlólécek közül szivárgó, halvány kékes párára.
– Uram, a vasúttársaság szabályzata értelmében a hálókocsiban szigorúan tilos illóolajokat párologtatni! – szólította meg a bezárkózott utast a zárórésen át.
– Nem párologtatok semmit, csupán konzerválok – hallatszott a sötétköpenyes utas tompa, bádogos csengésű válasza, amelyet a fülke mélyéből gyanús, ütemes fogaskerék-kattogás kísért.
Monsieur Vaneau halk léptekkel közelebb lépett a folyosó szélén ácsorgó, szürke kalapos úrhoz, aki szinte görcsös igyekezettel szorította magához a karcsú hegedűtokot.
– Rendkívül érdekfeszítő akusztikai élmény – jegyezte meg Vaneau szelíd töprengéssel. – Úgy tűnik, az ön hegedűje tökéletes szinkronban ketyeg a szomszédos fülke fémkazettájával. Ha jól sejtem, a mű, amit előadni készül, meglehetősen szigorú ütemezést igényel.
A szürke kalapos férfi arca nyomban elfehéredett, s sietve mélyebbre húzta a kalapja karimáját.
– Csupán egy finommechanikai metronóm, uram! – válaszolta sietősen. – A zenei ütemérzékem... mondhatni, ingadozó.
– Igen megnyugtató – bólintott a detektív száraz mosollyal. – Bár a jó minőségű gépolaj és a sűrű levendulaviasz keveréke ritkán ihlet meg klasszikus zeneszerzőket. Kalauz barátom, azt javaslom, a következő megállóig, Valençay állomásig hagyjuk békében a művész urak készülő szimfóniáját.
A szerelvény a sötétben nekilendült, miközben a folyosó némaságában a két különálló fülkéből érkező kettős ketyegés baljós, ütemes lüktetéssé fonódott össze.
– Uram, a vasúttársaság szabályzata értelmében a hálókocsiban szigorúan tilos illóolajokat párologtatni! – szólította meg a bezárkózott utast a zárórésen át.
– Nem párologtatok semmit, csupán konzerválok – hallatszott a sötétköpenyes utas tompa, bádogos csengésű válasza, amelyet a fülke mélyéből gyanús, ütemes fogaskerék-kattogás kísért.
Monsieur Vaneau halk léptekkel közelebb lépett a folyosó szélén ácsorgó, szürke kalapos úrhoz, aki szinte görcsös igyekezettel szorította magához a karcsú hegedűtokot.
– Rendkívül érdekfeszítő akusztikai élmény – jegyezte meg Vaneau szelíd töprengéssel. – Úgy tűnik, az ön hegedűje tökéletes szinkronban ketyeg a szomszédos fülke fémkazettájával. Ha jól sejtem, a mű, amit előadni készül, meglehetősen szigorú ütemezést igényel.
A szürke kalapos férfi arca nyomban elfehéredett, s sietve mélyebbre húzta a kalapja karimáját.
– Csupán egy finommechanikai metronóm, uram! – válaszolta sietősen. – A zenei ütemérzékem... mondhatni, ingadozó.
– Igen megnyugtató – bólintott a detektív száraz mosollyal. – Bár a jó minőségű gépolaj és a sűrű levendulaviasz keveréke ritkán ihlet meg klasszikus zeneszerzőket. Kalauz barátom, azt javaslom, a következő megállóig, Valençay állomásig hagyjuk békében a művész urak készülő szimfóniáját.
A szerelvény a sötétben nekilendült, miközben a folyosó némaságában a két különálló fülkéből érkező kettős ketyegés baljós, ütemes lüktetéssé fonódott össze.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- fiatal-no-csorgo-dobozokkal
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.